Hol nem volt, hol nem volt, sehol se volt, volt egyszer egy VAD-ÁSZ-ember akinek volt egy kutyája. A VAD-ÁSZ-ember a kertjében hatalmas sárgarépák nőttek. Ám egyszer a kutyája megunta a pórázt, és a hatalmas sárgarépákat, otthagyott csapot-papot. Nagy botrány lett belőle, a szomszédok is beszéltek róla, és egy üzleti esettanulmány is megírta: Lám milyen hálátlan kutyák vannak. A VAD-ÁSZ-ember nem sokat búslakodott. Elhatározta, hogy megszelídíti az első vadnyulat, amelyik sárgarépa-kertjének csapdájába esik. 

A nyuszika gyorsan idomult és hűségesebb lett, mint a kutya. 

– Fuss el oda és hozd ide…! – szelídítette a VAD-ÁSZ-ember nyuszikáját. Ha rám hallgatsz, te buta nyuszi, és hűséges leszel, minden nap kapsz egy hatalmas sárgarépát! Ugye milyen jó ez neked?

– Ne szökj el messzire, mert pórázra kötlek! – szelídítette a VAD-ÁSZ-ember nyuszikáját. Ha rám hallgatsz, te buta nyuszi, és hűséges leszel, minden nap kapsz egy hatalmas sárgarépát! Ugye milyen jó ez neked? 

– Feküdj ide a lábamhoz és nyalogasd! – szelídítette a VAD-ÁSZ-ember nyuszikáját. Ha rám hallgatsz, te buta nyuszi, és hűséges leszel, minden nap kapsz egy nagy sárgarépát! Ugye milyen jó ez neked? 

Furcsa világ lenne az amelyben nincsenek VAD-ÁSZ-emberek és hatalmas sárgarépák, amivel a VAD-ÁSZ-emberek idomítanak. Sok nyuszi van, aki még hatalmas sárgarépát sem kap – vigasztalta magát sokáig a nyuszika. Ám egy szép nyári napon mégis áttörte a Falat, és elszökött a Holt Nyuszikák Társaságának összejövetelére. Ott éppen a következő idézetet olvasták fel:

– Mit jelent az, hogy megszelídíteni?

– Te nem vagy idevalósi – mondta a Nagy nyuszi. – Mit keresel itt?

– Barátokat keresek – mondta a kis nyuszi – Mit jelent megszelídíteni?

– A VAD-ÁSZ-embereknek hatalmas sárgarépájuk van. Nyuszikat idomítanak velük. Ez nagyon kellemetlen. Idomított nyuszikat keresel? 

– Nem, mondta a kis nyuszi. – Barátokat keresek. Mit jelent megszelídíteni?

– Ez egy olyan dolog, amit a VAD-ÁSZ-emberek már elfelejtettek – mondta a nagy nyuszi. – Annyit tesz, mint köteléket teremteni. 

– Köteléket teremteni? 

– Bizony – mondta a Nagy nyuszi. – Te most az én számomra még csak egy kis nyuszi vagy, százezer más kis nyuszihoz hasonló. És nincs szükségem rád, neked nincs szükséged rám. Én a te számodra csak egy Nagy nyuszi vagyok, százezer más Nagy nyuszihoz hasonló. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Az egész világon egyetlen leszel számomra. Az egész világon egyetlen leszek számodra… 

– A nyuszi csak azokat a dolgokat ismeri meg, amelyeket megszelídített – mondta a Nagy nyuszi. – A VAD-ÁSZ-emberek már nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Kész dolgokat vásárolnak a kereskedőnél. De minthogy barátokat nem árul a kereskedő, a VAD-ÁSZ-embereknek már nincsenek barátaik. 

– Hogyan kell csinálni a szelídítést? – kérdezte a kis nyuszi. 

– Nagyon türelmesnek kell lenned – felelte a Nagy nyuszi – Először leülsz egy kicsit messze tőlem, így, a fűben. Én rád sandítok, és te nem szólsz semmit. A beszéd a félreértések forrása. De mindennap egy kicsit közelebb ülhetsz…”  

– Te Nagy nyuszi miért olvassák a VAD-ÁSZ-emberek állandóan az üzleti esettanulmányokat? 

– Az üzleti esettanulmányok a VAD-ÁSZ-embereknek megmondják hol a karaoke mulatság – válaszolta Nagynyuszi. 

– És akkor azt énekelik a VAD-ÁSZ-emberek? 

– Igen. A VAD-ÁSZ-emberek tanítói megmondják melyik a jó és melyik a rossz ember – válaszolta Nagynyuszi 

– És akkor őket kedvelik? 

– Igen. A VAD-ÁSZ-emberek tanítói megmondják melyik a jó és melyik a rossz cselekedet. 

– És akkor azt csinálják? 

– Igen. – válaszolta Nagynyuszi 

– Honnan tudja az esettanulmányíró, hogy mi a jó és kit kell kedvelni a VAD-ÁSZ-embereknek? 

– A VAD-ÁSZ-emberek tanárai mindent  tudnak. 

– A mi óvodánkban az “óvó nénik” nem tudnak mindent? 

– Nem. Ők nem ismerik a  mediokrisztán világát.