Olvasom egy blogban, hogy a kislány irigyelte a nagylányt, és mint minden drámában a végén kiderül, hogy a nagylány irigyelte a kislányt. Napóleon irigyelte Cézárt, ő viszont Herkulest, aki – mitológiai hős – nem létező személy.

Talán, mi is mindig valakiben a mítoszt irigyeljük. Így van ez, amikor a nehezen elérhető elvárásainkat belebeszéljük valakibe, hiszen úgy elérhetőbbnek tűnnek.

Amikor barátaimnak azt mondom, hogy én csak a parazitákat irigylem, akkor emlékeztetnek: azt is gyorsan megunnád