„Ha tudná, mit jelent derék férfinak lenni, nem hinné még annak magát, s talán reményét is elvesztené, hogy azzá válhat” (Seneca)

Előadásaimon néhány fiatalt vérig sértettem, amikor a szerencséről beszéltem.

Nem figyeltek, amikor azt mondtam, hogy a sikerben a szerencsének is nagy részesedése van. Nassim Talebot sokan piszkálták: „Ki vagy Te, hogy azt állítsad rólam, hogy pusztán szerencsém volt”.

Akik elemezték a sikerembereket rájöttek, hogy azok kitartók, kockázatvállalók és szorgalmasak. Talán így is van, de a bukott emberek is olyanok, hiszen ha nem lennének olyanok, akkor nem is bukhattak volna el. „Ez még egy bizonyítéka annak, hogy összekeverik a nélkülözhetetlent a kauzalitással” –írja Taleb. A szerencsések sosem vallják be, hogy szerencsések, ami nem nagy baj – mindenki abban, hisz amiben akar. Az ő katasztrófájuk akkor következik be, ha egyszer majd nem találkoznak a szerencsével. „A szerencse demokratikus, és megtörténhet az emberekkel függetlenül tudásuktól” – írja Taleb