Talán nem a legjobb szó a csempészés. Nem adómentesen, hanem suttyomban a „fű alatt” akarok valamit valahova eljuttatni. A csempészek mindig veszélyes utakon járnak. (én is a kötéltáncos karikatúrámat terjesztem mutogatva, hogy bármikor lepottyanhatok)

Jogászoktól tanultam, hogy a bűnözést nem a várható büntetés nagysága, hanem annak várhatóságának bekövetkezhetősége – a lebukás – csökkenti. Tehát itt és most lebuktatom magam. Az is lehet, hogy az adómentes fogalom is jó, ha a harácsnak más olvasatot adunk.

Be akarom csempészni a filozófiába a filozófiát. A PhD – a bölcselkedés doktora – írásaiban legyen Kuhn, Bourdiu, Polanyi, Popper, Feyerabend, Russell, Chomsky, Bertalanffy és Simon idézet. Ők nem mehetnek ki a divatból, hiszen nincs aki meghozza az új divatot. Boldogan, hoznám korosztályomat, vagy a következőket. De, nincsenek. A bölcselkedők vagy majmolják az óriásokat, vagy zagyvaságokat mondanak ellenük. Azt is kell érteni, hogy ezeknek a feltalálókhoz (Tesla, Einstein, Curie. Newton, Darwin, Mendeleev) semmi közük. Ők nem bölcselkedtek, hanem megcsinálták. A doktori iskolák, nem feltalálókat hanem gondolkodókat indítanak útjukra.

Ez többszáz óra olvasás. Talán háromszor annyi is lehet, ha közben spekulál is az inas, és a mesterével kávézgat, vagy borozgat. Ezeket a műveleteket a nagykapun lehetetlen visszahozni, vagy először becsempészni. Ezt csak a kiskapun (a Fű alatt) muszáj becsmpészni.

P.S.:

Van egy érdekesség! Erre nem gondoltam nyolc évvel ezelőtt. A tiszta filozófián kívül csak két gondolkodó illett a tucatnyi dolgozatba (amelyekkel bárhol a világon büszkélkedhetünk). Ludwig von Bertalanffy és Herbert A. Simon. Akkor még nem tudtam, hogy az inasokat mi érdekelheti. Most már tudom: az ember viselkedésnek megértése.