Ha megszavaztatnám néhány tucat törzsolvasómat arról, hogy melyik volt a legsötétebb írásom, amikor nagyon lent voltam, akkor az idő című nyerne. Volt egy negyven évvel az előtti is, de akkori leveleim még tollal íródtak. A tehetetlenség, vagyis a tettvágy teljes kiirtása qrvara elszomorított.

Többször nekirugaszkodtam a Musée d’Orsay bejáratának, de mindig feladtam. Akkor sem bírtam a sorban állást. Nem sok esélyt adok annak, hogy megnézzem Degas Kávéház festményét. Az is lehet, hogy a festmény neve abszint, ami a színésznő mélyre süllyedését tükrözi.

Úgy sejtem, hogy a képen láthatók felüliről érkeztek le.

A ma élő Harvard Business School professzorai közül a nyugdíjas John Kotter az, aki olvasható dolgokat írt. Látom az antikvárium húszezer forintért vesztegeti Tettvágy c könyvét. Nem kidobott pénz. Bő tíz évvel ezelőtt kiadták az Olvad a jéghegyünk című könyvet is, amely talán még frappánsabb kórkép. Kotter azt állította, hogy minden szervezetben van legalább egy áltettvággyal felvértezett ember. Eltalálta! Pontos jóslás. Most amikor a túlnyomó többség olyan, akkor is érvényes a „legalább egy”. Nos, ez a bölcs ember.

Talán az áltettvágy nem is zavar. Megzavarodnék, ha zavarna az a temérdek áltettvágy.