Gondolkodtál már azon, hogy az eddig élő több mint százmilliárd ember milyen pici részével beszéltél? Annak is csak egy töredéke akiről úgy gondolod, hogy sokat tudsz. Hány városban jártál? Tudod-e hogy az mekkora része a világ összes városának, falujának és tanyájának? Amit ezeken a megtapasztalásokon kívül tudsz, vagy hiszed, hogy tudsz, az valamilyen közvetítő ízlése, és tőled nem sokkal nagyobb megtapasztalása nyomán íródott. Száz milliárd ember már nem is él. Közülük nagyon kevesen írták le életük történetét. Akik le is írták, azok emlékeiket jó vagy rossz forgatókönyvek nyomán vetették papírra, vagy vésték kőbe.

Volt százmilliárd és most van nyolcmilliárd ember akik valahogy éltek. Valaki sokat, valaki keveset, valaki élvezte az életet, valaki éldegélte. Mit gondolsz, hogy a több mint százmilliárd ember, és az általad jól ismert néhány tucat ember közül, hányan működtek mint homo-oeconomicus? Láttam okos és buta embereket. Láttam fukar és bőkezű embereket. Láttam angyali tekintetű és mefisztói mosolyú embereket. Láttam óvatos és hazardírozó embert. Ezek olyanok, hiszen olyanoknak láttam a viselkedésüket. Vajon a most élő nyolcmilliárd ember mind úgy vélekedne a viselkedésről mint én itt és most?

Arra vagyunk teremtve, hogy túléljünk – ha akarod másként: a létfenntartásra. Ez működik. Számtalan véletlen között most nyolcmilliárd, előtte százmilliárd ember elég jól evickélt. Valakire többször valakire kevesebbszer mosolygott rá a szerencse. Tegnap fújt a szél és fájt a derekam, tehát nyűgösen prédikáltam. A diákok közül, néhányan a négy lyukas órájuk után visszajöttek. Szóval, nem egy feldobott miliőben jött a legnehezebb lecke: a szerencse. Elkerülhetetlen, hogy a másik kulcsfogalom a véletlen legyen. Jó lenne jobban csinálni, hiszen a véletlen megértése nélkül, még véletlen sem érthetők az emberi döntések.

A levelező diákoknak egyszuszra nyomok hár leckét rövidítve. Nincs lehetőség kilnec kulcsfogalomra. Marad a három: szerencse, véletlen, antifragisilis.