„Nem kell arról dönteni, aminek muszáj, megtörténi” – mondja a filozófusóriás Bertrand Russel. Arról sem kell okoskodni, ami megtörtént. Kedvenc drámámból egy részlet:

„Dr. Stockmann: Miért nem szólt nekem, mielőtt összevásárolta ezeket a rongyokat?
Morten Kiil: Ami megtörtént, megtörtént.
Dr. Stockmann: Csak ne volnék oly bizonyos arról a dologról! De mikor oly rendíthetetlenül meg vagyok győződve, hogy igazam van.
Morten Kiil: Ha tovább is megmarad ebben a bolondságában, akkor ezek nem valami sokat érnek, nem bizony. 
Dr. Stockmann: De az ördögbe is, hisz a tudomány csak találhat valami ellenszert, egy vagy más praeservatívát.”

A várható döntésekről sem döntünk szabadon! Valami arra kényszerít, hogy a várható viselkedések között minél kisebb legyen az eltérés. Van akit lehalkítanak van, akit felhangosítanak. Van aki saját magát lehalkítja van, akit felhangosítja magát. Tévedés azt hinni, hogy ezt valamilyen önjelölt hang-ellenőrök csinálják. Ezt senki sem csinálja és mindenki egy kicsit csinálja. Megmagyarázhatatlan, de megérthető, mint minden más az embercsoport viselkedésről.

Gergő bácsi mondása: —Aki pornófilmet, vagy segédeszköz kirakatot néz annak kisebbségi érzése lesz. Mindenki egy kicsit „felhangosítatná” magát a pornófilm nézés után, ha lehetne. Mindenki egy kicsit elkezd keresgélni a valóságban (a gondolt is valóság): hátha találok partnert aki nem akar felhagosítani. Sosem fog találni, hiszen mindenki magát akarja mássá tenni. Ha megtörténhetne, akkor viszont a felhangosított lesz az átlag. Nem csak a párkapcsolatban van féltékenység. Máshol is félünk, hogy a szomszéd füve zöldebb. Mindenhol zavaró az eltérés az átlagtól. Felhangosítunk, lehalkítunk, zöldítünk, sárgítunk, és ki tudja, hogy még milyen protéziseket használunk, hogy ne lógjunk ki a sorból, vagy hogy kilógjunk a sorból – nehogy kisebbségi vagy átlag érzésünk legyen.

Sosem akartam se alacsonyabb sem butább lenni. Az utóbbi időben néhányszor jól jött volna lebutítani, de lehet, hogy kielégítő lett volna lehalkítani magamat. De, ahogy Morten Kiil mondta: Ami megtörtént, megtörtént.