Pici esélye van annak, hogy valamelyik ősöm 1367-ben beiratkozott a Pécsi Egyetemre. Annak sem sokkal több az esélye, hogy egyetemre járt ősöm leszármazottja Nagybecskereken az ezerhétszázas évek derekán a sörgyár főmérnöke lett volna. Többen vagyunk ilyenek, mint olyanok. Milyenek az ilyenek? – Fiam, menj innen a földről a városba, tanulj mesterséget és a gyárban kapsz minden hónapban fizetést. A jány is beállhatna egy városi lakásba cselédnek. A gyári melós már más útravalót adott. – Ne menj gyermek melósnak, inkább járjál egyetemre, akkor majd bekerülhetsz az irodába, és lesz havi fix, és nem kell dolgozni. És végül ők is adtak útravalót: Ne járj be naponta az irodába, maradj otthon a várostól távol, mint őseid. majd elküldik a pénzt, te meg elküldőd a pénzt és hoznak sült krumplit meg fasírtot, de ha megunod, akkor áttérhetsz a vegánra. Íme, a ringlispíl (több mint száz éve a vidámparkok elengedhetetlen része volt), itt most egy metafora, de a munkakedv leírásának lényege is.

Russell nyomán „A semmittevés minden bűn anyja”. Russell messzire kalandozik és kijelenti: „a dicsért munkamorál valójában rabszolgamorál…. Aki egész életében napestig dolgozni kényszerül, akkor (is) unatkozni fog, ha éppen nem csinál semmit.” A szabadidő eltöltésében sokat segíthetnek a paraziták. A parazita legegyszerűbb definíciója „X” élősködik egy „B”-ben (bonyolultabb organizmusban). A nagyobb közösségben több parazita megélhet. Új rászorult kasztok születhetnek, mint az művészek, sportolók, tudósok, akiknek a betevő falatját más termeli meg. A nagyobb közösségek több színészt, több színésztanárt és több színésztanár tanárát képesek eltartani. Így voltak, és vannak a Scriptor-ok (szerzetesek, akik nemcsak másoltak, hanem a hibákat is javították). A jelenkor névtelen! Az ezredforduló után hamarosan lecsengett a posztmodern kor, ha nagy baromságot akarok mondani, akkor mondhatnám, felbukkant a digitális kor.  A DigitalScriptor fogalmat már lefoglalták, hasonló baromságot itt és most nem tudok mondani. Talán néhány ünnepelt szónok fel is nyomhatná, mondjuk a „diszkrét értékekkel bíbelődő szerzetes” fogalmat, de elegem van már azokból az aranyköpéseimből, amelyeknek kitekerték a nyakát. A körhinta visszavitt, és most itt vagyunk a kortárs-scriptorokkal, akik ugyanúgy, mint középkori őseik, okosabbak, mint azok, akik se kérdezni, se javítani nem tudják a nagy nyelvi modellekből kipiszkált szöveget.

Az élősködők nem tudják, hogy mit akarnak, de azt tudják, hogy azt nem akarják, amit a divat őrület –  a munka(rab)szolgái akarnak, akar. Ez is egy ringlispil. Tiszteltük a dolgozókat. Ha megtermelted a betévő falatot, akkor olyan voltál, mint én, tehát tisztelhettelek. A másságot csak akkor tudom tisztelni, ha olyan leszel, mint én. Az etika kérdése a mi a jó-ról átalakult a kinek mi a jó-ra. A bevándorlói másságom majd akkor lesz elfogadható jó, ha beilleszkedem.