Csirkemellsonka? Lehet a boltban venni. De nem ez a kérdés. Létezhet-e valami ami mell és sonka is?

Tegnap a konferencián több mint száz ember sürgött-forgott. Rutinosan, kicsit ide kicsit oda mozogtam. Mint bárhol a világban volt, akinek volt mondanivalója és volt, akinek volt beszélés-kényszere. Egyszer csak jön a hír, Krasznahorkai megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Pittyen a telefonom: fiam (imádja Tarr Béla filmjeit) írja ugyanazt a hírt. Válaszolok: hallottam. Adom tovább a hírt. Válaszolnak: hallottam. Terjed a hír minden hálózaton, hiszen mindenki mindig fenn van a hálózaton.

Bedugom a töltőt, hogy feltöltsem a töltőt, nehogy ki legyek kapcsolva, amikor jön, a nap híre Nikola Tesla nyugtalankodhat a sírjában. Drót hátán drót. Forró drót. Tíz perccel a dugás után olyan forró, hogy nem lehet kivenni. Rengeteg kérdés motoszkál bennem.  A hangyák nagy kínlódással a füvekre másznak, ezáltal javítva esélyeiket, hogy egy arra járó barom felfalja őket – olvasom és gondolkodom. Valamiről van véleményem és van, amiről nincs. A véleménynyilvánítás sérti-e a kritizált személy emberi méltóságát? Ez foglalkoztatja az alkotmányjogászokat. Nem teljesen értem ebben a kontextusban a méltóság olvasatát. Írom átlagos szövegemet – jelentős epizódok időbeli sorozatai jelentéktelen mondanivalót adnak, de illeszkedem a hírbekapkodó világhoz. Az olvasónak ugyanolyan fárasztó összerakni az olvasatot, mint az írónak. Gregoryi teremtmények – a kultúrkörnyezetből importálunk valamit.

Megyek, inkább kapkodok tovább. A konferencián egy új ismerőssel megbeszéltem, hogy ma belemélyedünk valamibe. A döntéshozó – mentális konstrukció és annak környezete: „what-if” konstrukció vs. karaoke döntéselőkészítő – szabásminta (benchmark) konstrukció. Az utóbbit most nagyobb hordóból lehet lecsapolni, mint régebben. De mi van a „what-if”-fel, közelebb hozott-e bennünket ehhez a bedrótozott világ? Vagy mégsem elég a múlt híreinek gyorsítása? A Homo-technologicus kordábantarthatóság-problémája. Jósolhatatlan és kontrollálhatatlan. Ha újra olvasnám Gleick könyvét és többet tudnék a nagy nyelvi modellekről…