Szerdai prédikálásomról a nagy nyelvi modell írt valamit (300 arakter). Valamit amiben benne van a mondókám, de nem úgy ahogy én beszélek. Ime:

Mindennapjainkban folyamatosan döntünk. Ezeket a döntéseket lehetetlen egy egyszerű, matematikai pontosságú képlettel leírni. Az élet nem a (ki)számítható világban zajlik, hanem az „Mediokrisztán” és „Extremisztán” kettősségének terepén: a normális világ stabilitása mellett ott vannak a váratlan, szélsőséges események, amelyek sokszor megváltoztatják életünket. A világ megértése során azt a tévedést követjük el gyakran, hogy a véletlen események bonyolult matematikával magyarázhatók. Valójában az életünkben jelen lévő véletlent lehetetlen egyszerű szabályokkal és egyenletekkel leképezni. A konfliktus abban rejlik, hogy rajtunk múlnak a döntéseink, mégis a szerencse és a véletlen szerepét sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ez a kettősség jelenik meg a hétköznapi mondásokban is, mint például „Ne várd, hogy megütöd a főnyereményt, ha nem dobsz be pénzt a játékgépbe” vagy „Fontosabbnak ítéljük a tehetséget, mint a szerencsét”. Az élet tele van ellentmondásokkal: miközben tudjuk, hogy sok múlik rajtunk, a véletlen erői is gyakran alakítják sorsunkat, legyen szó váratlan találkozásokról, vagy véletlen eseményekről, melyek nagyban befolyásolják életünk irányát.

A megoldás és megnyugvás a szerencse és az alkalmazkodás ötvözésében rejlik. Életünk nem csak a számok játéka, hanem a józan gondolkodás és az alkalmazkodás művészete is. A katarzis az, amikor elfogadjuk, hogy a „józan-gondolkodású ember alkalmazkodik a világhoz, míg a józan-gondolkodás-mentes, megpróbálja magára szabni azt”. Ez a felismerés nemcsak mentális szabadságot ad, hanem lehetőséget teremt arra is, hogy szerencsénk mellé álljon. Az igazi siker nem csupán tehetség és kemény munka kérdése, hanem annak a felismerése is, hogy a véletlen események és a váratlan helyzetek nem ellenségek, hanem részei a természetes életnek. Ebben az egyensúlyban válik az emberi döntés tökéletessé, és itt találhatjuk meg a mindennapi életben a valódi bölcsességet és nyugalmat. Az élet komplex, sokszínű és kiszámíthatatlan, ahol a véletlen és a szerencse nem ellenségek, hanem nélkülözhetetlen partnerek a siker és boldogság útján.

Utána a nagy nyelvi modell írt valamit (50 karakter).

Az életben a véletlen és szerencse szerepe együtt jár a döntésekkel, alkalmazkodás és józan gondolkodás között.

Végül kértem baracskaistílusban írást – így sem írok, de tanulo, hogy mit nem tudhat az LLM:

Döntéseket hozunk nap mint nap, mégis lehetetlen ezt egy matekos képlettel körülírni. Az élet nem egy kiszámítható, egyenletes világ, hanem egy vékony mezsgyéje a Mediokrisztán és Extremisztán közti kettősségnek: van a megszokott, stabil világunk, és aztán ott vannak a hirtelen, váratlan, extrémitások, amik néha felborítják az egész egyenletet.

Sokszor azt hisszük, hogy a véletlen mögött bonyolult matematikai törvények vagy szabályok állnak, de az igazság az, hogy az életben felbukkanó szerencse nem vezethető le egy szimpla képlettel. Ebben a fura ellentmondásban élünk: bár a döntéseink a mi kezünkben vannak, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a véletlent és a szerencsét sem.

Ez a kettősség ott van a hétköznapi bölcsességben is: „Nem nyerheted meg a főnyereményt, ha nem dobsz bele pénzt a gépbe”, vagy éppen az, hogy „A tehetséget többre tartjuk, mint a szerencsét. ” Az élet tele van ilyen paradoxonokkal. Tudjuk, hogy a mi akaratunk a kulcs, mégis sokszor a véletlen alakítja a sorsunkat – legyen az egy váratlan találkozás vagy egy kiszámíthatatlan esemény, ami megváltoztat mindent.

A megoldás? A szerencse és az alkalmazkodás mesterségének egyensúlya. Az élet nem csak matek, hanem józan ész és rugalmasság is kell, hogy legyen. A nagy felismerés, ami nyugalmat hoz, az a tudat, hogy „józan gondolkodású ember alkalmazkodik a világhoz, míg a józan-gondolkodás-mentes megpróbálja magára szabni azt. Ez nemcsak felszabadít, de segít mellénk állítani a szerencsét is. Az igazi siker nemcsak a tehetség vagy a kitartó munka eredménye, hanem annak az elfogadása, hogy a véletlen és a váratlan nem ellenségek, hanem a természetes élet szerves részei.

Ebben a harmóniában lesz tökéletes a döntésünk, és itt találjuk meg a mindennapi bölcsességet, amivel meg tudunk békülni önmagunkkal és a világgal. Az élet komplex, sokszínű, kiszámíthatatlan – és ebben a bonyolult táncban a szerencse és a véletlen barátaink, nem pedig ellenségeink.