Molière a Tartuffe előszavában a következőt írja: „Nagy csapás a bűnökre, ha nevetségessé tesszük őket a világ szemében. A szemrehányásokat könnyen vesszük, azt azonban, ha kigúnyolnak, nem bírjuk elviselni.” A Profi stratéga  c. könyvünkbe bekerült néhány bölcsesség a világ legnagyobb drámaíróitól. A most bedobott Molière bölcsesség nem került oda, hanem most ide.

Néha megnézem a szavaztatásokat. Íme, egy tegnapi: „Ahogy a gépek okosabbak lesznek, melyik emberi tulajdonság fog leginkább számítani?” Volt a következő öt válasz: (1) együttműködés (2) kreativitás (3) empátia (4) integritás (5) bölcsesség. Olvasóim sejtik, hogy a bölcsességre szavaztam, és azt is sejtheted, hogy ezzel nem kerültem a mediokrisztánba. Két indokom is van. Egyik, hogy a többi négy értelmezhetetlen – szókincsemből hiányoznak. A másik, hogy a bölcselkedésre csak bölcs taníthat (ha ott ólálkodsz körülötte), a bölcsek viszont nem gépeket, de gépesítőket sem tanítanak.

Az okos ember mindig érdekelt valamiben, de sosem érintett abban, aminek nekirugaszkodik. A bölcs ember sosem érdekelt, de mindig érintett abban, amiről bölcselkedik. Nem olyan, mint egy bizottsági tag, aki se nem érintett, se nem érdekelt. A bizottsági tag olyan, mint Polonius: okoskodó, aki sem nem érintett, sem nem érdekelt, akinek szavai üresek. Sőt erre hergel másokat is. „Hazugságod csalija megfogja az igazság pontyát.” (Hamlet II. felvonás 1. jelenet) Sosem szavaznék arra, hogy Poloniuszok tanítsák a gépet. De vajon, az öt válaszból melyikre szavazna Polonius?

Gerd Gigerenzer nyomán a heurisztikák bölcsességként működnek a döntéshozatalban. Tehát nem pusztán gyorsító szabályok, hanem mentális eszközök, amelyek kielégítő döntésekhez vezetnek. Ezek az egyszerű szabályok segítenek abban, hogy az emberek a komplex valóságban eligazodjanak.  A heurisztikák igazolhatatlan szabályok, amelyek a bizonytalanság-helyzetben elég jó útmutatók. A bölcsesség az, amikor felismerjük, mikor és melyiket alkalmazzuk. Nos, ezt sosem fogja megtanulni a gép, de Polonius igen.

Szívesen tenném a bölcselkedés csúcsára a  Nobel-emlékdíjasokat. Három Nobel-emlékdíjas van, akiktől olvastam mielőtt megkapták – nem nehéz kitalálni kik azok. Van három, (R. Shiller, A Sen, K. Arrow) akiktől akkor olvastam, amikor már azok voltak. A mai nyerteseknek kénytelen voltam utánanézni. Félórányi bóklászás után rájöttem, hogy Mokyr (újdonsült Nobel-emlékdíjas) itt volt elérhető távolságban, de nem figyeltem fel rá. Talán Taleb kritikája nem engedett közel hozzá. Taleb hangsúlyozza, hogy sok tudás hagyományosan mesterről tanoncra száll, nem pedig formális, szisztematikus módon, valamint, hogy az ilyen formalizált tudás szerepét túlbecsülik, mert az láthatóbb. A bóklászásom szerint – más kritikák nyomán – Mokyrt az innováció kultúrkörnyezetének túlzott leegyszerűsítése miatt kritizálják. Talán a Nobelemlékdíjasok szűrését sem fogja megtanulni a gép, de vajon kire szavazna Polonius?