ADALÉK MAI ELŐADÁSOMHOZ, AHOL A KORTÁRS HORDÓSZÓNOKAKAT GÚNYOLTAM. Most kértem a nagy nyelvi modell segítségét. Tudott segíteni! Látom, beszél hordószónok nyelven. Valahonnan belekerült. Remélem régi olvasóim felismerik Kis33jános szereplőmet új köntösben

Kivétel persze mindig akad, például amikor azt hisszük, hogy tudjuk, de most úgy látszik, mégsem tudjuk – na, ilyen is előfordul, kérem. Igazából, no de hát, ugyanez a gond a káosszal is, ami, mondhatni, hogy annyi mindent jelenthet, de leginkább a semmit. Egyesek szerint, hát nem is tudom… , a pillangó szárnycsapása akár hurrikánhoz vezető eseményláncolatot is indíthat be, vagy nem, vagy de… és akkor segíthet a mesterséges intelligencia, hogy elmúljon a káosz.

Mindenesetre, a káosz olyasmi, amiből, hogy is mondjam, matekos is, meg a nemmatekos is… hát, szóval, valahogy mind kivetik magukból. A mi köznyelvünk is, mint tudjuk, igazából, olyan visszataszító olvasatát alakította ki, hogy – mondjuk ki – már jobb ízlésű ember ki sem mondja. Ezért aztán, legalábbis szerintem, nem is itt van a fogalom tisztázásának a helye, de már bocsánat, mégsem hagyhatjuk teljesen ennyiben. Úgy is lehet mondani, hogy a káoszról szónokolni veszélyes dolog, mert mindenki undorodva gondol rá, így vagy úgy. És, kérem szépen, ez már így is marad, vagyis mondhatni, hogy végérvényesen.

Mégis, képtelenség tisztán megmagyarázni, hogy az az üdvözítő, ha a szervezetben, most persze képletesen szólva, káosz uralkodik, és a rendetlenség előreláthatatlan változásokhoz vezethet. Ez van. Itt és most próbáljuk meg, hátha! Egy mesterséges intelligenciából származó változás hatására megint csak valamilyen káosz lesz, de már másmilyen, vagy legalábbis kicsit más, mint az előző volt. Ez pedig jó, vagy legalábbis jó is lehet, mert a következő pici változás is újabb, elképzelhetetlen állapotokat teremthet; szóval így lehet aztán újra főzni és sütni vagy csak nézni, hogy mi sül ki belőle.

Be kell vallani, hogy hát hogy a mesterséges intelligencia minden egyes gondolatáról bármikor kiderülhet, hogy téves, de végül is ez is előrelépés volna – mert hát, netán mondjuk úgy, a régebbi elképzeléseink túl szellemtelenek voltak ahhoz is, hogy tévesek legyenek, vagy úgy igazán hibásak. Valaki egykor azt mondta:  semmiképpen sem kell siránkoznunk azon, hogy léteznek specifikusan emberi rejtélyek, ugyebár. Sőt, mondhatni, hogy kifejezetten hálásnak kell lennünk emiatt.

Éreztem, hogy ebből még hiányzik valami, és a következőt kértem: Ehhez a szöveghez néhányszor add hozzá „a sikeres kis- és középvállalkozások” és a „fentarthatóságot elősegítő” szófordulatokat is. Nagyon tetszik, hogy a bullshit fogalomtárból, anélkül, hogy kértem volna, megtalálta a korszak üdvüskéit, a „szerintem” és a „gyakorlatilag” fogalmat.

Amit kaptam az még közelebb van kis33jánosunkhoz:

Gyakorlatilag bele kell nyúlni az ökoszisztémába és meg kell szüntetni a káoszt. Mindenesetre, a káosz olyasmi, amiből, hogy is mondjam, matekos is, meg a nemmatekos is… hát, szóval, valahogy mind kivetik magukból. A mi köznyelvünk is, mint tudjuk, igazából, olyan visszataszító olvasatát alakította ki, hogy – mondjuk ki –, már jobb ízlésű ember ki sem mondja, maximum néhány sikeres kis- és középvállalkozás kulisszái mögött. Ezért aztán, legalábbis szerintem, nem is itt, nem is most van a fogalom tisztázásának helye, de már bocsánat, mégsem hagyhatjuk teljesen ennyiben, különösen nem, ha valami fenntarthatóságot elősegítő célt akarunk szolgálni, akárhogy vesszük. Úgy is lehet mondani, hogy a káoszról szónokolni veszélyes dolog, mert mindenki undorodva gondol rá, így vagy úgy, kivéve, ugye, a sikeres kis- és középvállalkozásokat, akik, hát, időnként kénytelen-kelletlen, mégis együtt élnek vele. És, kérem szépen, ez már így is marad, vagyis mondhatni, végérvényesen berendezkedik a gazdasági kultúrában.

Gyakorlatilag képtelenség tisztán megmagyarázni, hogy az az üdvözítő, ha a szervezetben – most persze képletesen szólva, vagy fenntarthatóságot elősegítő módon értve – káosz uralkodik, és a rendetlenség előreláthatatlan változásokhoz vezethet. Ez van, ahogy mondani szoktuk, a sikeres kis- és középvállalkozások világában is. Itt és most próbáljuk meg, hátha! Egy mesterséges intelligenciából vagy akár egy fenntarthatóságot elősegítő szervezeti reformból származó változás hatására megint csak valamilyen káosz lesz, de már másmilyen vagy legalábbis kicsit más, mint az előző volt – de hát mit is várunk. Ez pedig jó, vagy legalábbis jó is lehet, mert a következő pici változás is újabb, elképzelhetetlen állapotokat teremthet; szóval így lehet aztán újra főzni és sütni vagy csak nézni, hogy mi sül ki belőle a szervezet számára, legyen az nagy vagy, láss csodát: sikeres kis- és középvállalkozás.

Be kell vallani, hogyhát hogy a mesterséges intelligencia minden egyes gondolatáról bármikor kiderülhet, hogy téves, de, végül is, ez is előrelépés volna – merthogy, netántán mondjuk úgy, a régebbi elképzeléseink túl szellemtelenek voltak ahhoz is, hogy tévesek legyenek, vagy úgy igazán hibásak. Valaki egykor azt mondta: semmiképpen sem kell siránkoznunk azon, hogy léteznek specifikusan emberi rejtélyek, ugyebár. Sőt, mondhatni, hogy kifejezetten hálásnak kell lennünk emiatt, mert végül is a sikeres kis-és középvállalkozások fenntarthatóságát is csak úgy lehet elősegíteni, ha újra meg újra megtanulunk örülni a rejtélyeknek, na meg a káosznak is.