Keveset tudok az irodalomról és így azt merem leírni, hogy Hemingway és Beckett mondatai egyszerűek, világosak, sallangmentesek. Kifejezik a lényeget, csicsázás nélkül, kevés szóval. A szorgalmasan angolul tanuló nyelvbevándorlók – akik anyanyelvükön sem voltak se Hemingway sem Beckett imitátorok – fárasztó, üzenetmentes szöveget írnak. A nyelvbevándorlók tanulása kötődik a szabályossághoz, a szintén nyelvbevándorlók által kényszerből (mondanivalómentesen) írt cikkek mintáihoz. Nyelvi bizonytalanságaik, a kulturális kódok, a frazeológia hiánya ordít olvashatatlan, hosszú, nyakatekert és üzenetmentes szövegeikből. Írásaik lapossá, fárasztóvá, üzenet nélküli sablonná válnak.
Mostanában sokmillió cikket közzétesznek a tudósok. Igen, jól olvastad, sokmillió! Ebben már minden benne van: a globális bölcsesség, a harmadik szerző unokatestvérének önéletrajzi visszaemlékezése, valamint a “hogyan publikálj gyorsan és egyszerűen” szamárvezetők kimeríthetetlen sorozata is. A világ publikációs olimpiáján Kína viszi a pálmát évi egymillió cikkel, leheletnyivel lemaradva az Egyesült Államok, majd India. Lehet tippelni: meddig fér el ennyi “új tudás” a világban? Valaki el is olvassa ezeket állítólag: kétmilliónyi bíráló szorgoskodik világszerte, akiknek jelentős része már „panelszövegeket” gyártat. A jól szervezett rendszerben 20% végzi el a revíziók 80-90%-át, ők lassan már függőségig jutnak. A “fast food” stílus korszakába tökéletesen beleillő jelenség. A fő kérdés: ha mindenki ír, és mindenki “review-zik”, vajon olvassa-e még bárki ”a tudomány sikolyait”? És van egy kommentem is: az „irodalmi minimalizmus” tudatos, míg a „nyelvbevándorlói minimalizmus” a kényszer szülötte. A kikényszerített szövegek fárasztóak és mondanivalómentesek.
Megértem, ha valaki tiltakozik, vagy sír, amikor érdemtelenül bánnak vele. Azt nem értem, aki még rá is tesz egy lapáttal, és mintha még örömét is lelné abban, hogy hozzánemértők bírálják. Most is furcsállom, de a hetvenes és nyolcvanas években asztaltársaságommal gyakran olvastunk és vitatkoztunk Oriana Fallacci könyvekről. „…harcolnod kell, hogy megértesd az emberekkel: a bűn nem azon a napon született, amikor Éva leszakította azt az almát. Azon a napon egy csodálatos erény született, amit úgy neveznek: engedetlenség. (Oriana Fallacci)