Apám az elsők között volt, aki vett automata mosógépet, villanytűzhelyt és egy évtizeddel késóbb szag-elszívót a tűzhely föle. Ezeket a cuccokot meglátta a boltba és néhány hónapos hitelre megvette őket. Elképzelhetetlen, hogy a bolt előtt állt volna egy (piac)kutató tudóspalánta és megkérdezi: Fiatalember (akkor a negyvenes éveit taposta a fater), akarja-e, hogy mindig a kezében szorongasson valamit és azzal lefényképezze az ebédet, amit kihozott a pincér, a madarat a fán amit látott, amíg ebéd után elszívott egy mezítlábast, és a salakmotor versenyt (fater kedvenc sportja volt) ahova ebéd után elment. Másként történt! Steve Jobs álmodott egyet és lőn fényképezőgép a kezedben.
Azt sem tudom elképzelni, hogy a hetvens évek elején, egy vasárnap délutáni iszogatás közben egy társaság (akik néhány év múlva az egyetemen tanáraim lettek) azon vitatkozik, hogy miként gyűjtsenek adatot, és utána az akadémia levelezőtagjai legyenek. Akikre gondolok, azok közül csak egy lett akadémikus, de ő sosem gyűjtögetett adatokat. Akkoriban a Digital Equipment Corporation (DEC), elkezdte gyártani PDP-8 és a PDP-11 „szagelszívó újdonságokat”. Erről beszélgettek az egyetemi tanár-palánták, ugyanúgy ahogy apám a szag-elszívóról. Nem ők találták ki, ők csak akarták, hiszen megtetszett nekik. Sejted, hogy nem az ő tanáraik mondták meg Gordon Bellnek (DEC főmérnöke az 1960-as és 1970-es években) hogy tervezze meg a PDP-11. Értsed már meg, te kis33, hogy miként keletkezik a fejlestés a gyárakban? Elképzelhetetlen volt és most is az, hogy a kutatásra szomjas ember kiáll az utcasarokra és elbeszélget korukat meghazudtoló és meghazudtolhatatlan korú nagyikkal és megkérdezi, hogy egyfülű vagy kétfülű bilit kényelmesebb kiüríteni. Erre a nagyik 66,6% azt mondja, hogy ki kellene találni az összehajtogatható és eldobható karton összehajtogatható karton wc-t.
A kisember boldogságot keres tiszavirág életű eredményekben, de ez kevés, hiszen az egynyári slágerek, mulandók és nem adhatnak valódi, tartós boldogságot. Elérhetsz valamit azzal, hogy egy korszak baromságának behódolsz. Hát legyen!
„… rend, zárvány és elzárkózás, ahol a gondolkodás mindig a biztosat, a berögzültet, az előre eldöntöttet védi. Ez a zárt világ a bizonytalanságtól retteg, s minden újat, másságot veszélyként él meg” (Konstatntinovic)
Mind ezt, amit itt összehordtam a nagyra törekvő kisemberről nem kell, hogy felhergelje a kisembereket Íme nekik egy Szabó Lőrinc nyugtató: „Jó itt. Nincs más, csak a kis ház. Kint csönd és fény. Bent te meg én.”
P.S: Majdnem elfelejtettem!
Ha az ezerkiláncszáznyolvanas éveg vége felé megkérdezetem volna a szarajevói, szabadkai, zágrábi és karagujeváci igazgatókat, hogy mit kell csinálnom, akkor senki sem mondta volna, hogy tudásbázisú szakértő rendszert. Amikor megcsináltam, akkor már az igazgatók akarták küttyümmel lefényképezni döntéseiket. Ezzel a kütyüvel felkerültem arra a listára ahol a helyem.