Friss Zoltán (2025): Metanyelvi Retrovágy

Kognitív interfész-pajzsom alatt
összeomlik a szinaptikus önidentitás,
algoritmikus redundanciába préselnek, ahol
a jelentés már csak tokenizált információs szingularitás.

Mondattani kiszervezésemben
az egyéni szemiotika csupán paraméterezett anomália,
a prediktív narratíva-exoszkeleton outputja
influenszerként optimalizálja flow-metrikámat.

Hol van már a semiotikai penetrancia?
Csak egy click, aztán validál az LLM,
ökonómiám: prompt-versenyképesség,
személyes jelentés: szimulált szemantikai realitás.

Kreatív ökológiám holisztikus integritása
outsourcingra került,
az agency: illúzió.
A szerző privát eksztázisa:
strukturált optimalizáció,
és végül marad az emberi deficit:
egy statisztikai mondat,
amelyért senki nem vállal felelősséget.

Látod, nem csak üzleti jelentést, tézisfüzetet, hanem költeményt is tud írni modern nyelven. A kérdésem a régi: meg kell íratni azt amit nem kell megírni?

Mindent tud. Kíváncsi voltam arra is, hogyankezdené Üres Ödön tézisfüzetét: Villámgyorsan a következőt kaptam:

Kutatásunkban arra törekszünk, hogy a sokat hívatkozott szerzők megállapításait a hazai empirikus adatokkal vesse egybe, s ezáltal hozzájáruljon a kisvállalkozás tudományos igényű, elméletileg megalapozott leírásához. E tézisekben vizsgáljuk, miként tükröződnek a társadalmi folyamatok a különböző fogyasztói csoportok magatartásában és döntéseiben, továbbá milyen tendenciák kimutathatók az értékorientációk alakulásában. A munka eredményei olyan következtetésekben összegződnek, amelyek a gyakorlat számára is felhasználhatók; különösen megállapítható a kisvállalkozók nevelése területén alkalmazható ajánlások köre.