Valamit álmodtam. Mint a jámbor ember elszaladtam az LLM-et megkérdezni, hogy mit gondolok én a szerelemről. Ezt válaszolta: Baracskai Zoltán elérhető írásai alapján nincs konkrét vélemény a szerelemről. Volt jónéhány nem-konkrét, de mindegy. Akko most lesz!!!

Kezdem ezzel: „Nagy szeretet fél, apró kételyen: S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem.” (Hamlet III. felvonás, II. szín)

Az emberi kapcsolatok paradoxonok – néha megnyugvásba, néha belenyugvásba törtetnek. Ha átgondoljuk Hamlet „játékát és játszmáját” akkor látható, hogy van benne elutasítás, mégis mélyen kötődik Opheliához. A szerelem sosem nélkülözi a romantikát, de gyakran hordoz romantikamentes ritmuskeresést is. Van amikor haladunk, de van az is amikor elakadunk zsákutcákban. Néha akarva, néha akaratmentesen. Talán nem kell mindig megérteni, mit is jelent a szerelem, elég, ha gúnyosan mosolygunk a saját kis drámánkon, miközben tovább keressük a katarzist. A lényeg talán a végtelen próbálkozás, a játszmaszabályok és/vagy a játékszabálytalanságok. Ezen a színpadon mindannyian játszani akarunk, még akkor is így van ha néha átpártolunk a játszmába is.

Látom, itt az ideje a három éve pihenő Majdnem c. könyv megírt oldalait leporolni.