A mészárszékben: – Jaj, elfelejtettem, hogy mit mondott a nagyi- Csaba vegyél fél kiló gyulait, vagy Gyula vegyél fél kiló csabait?  Semmi gond kisfiam – hogy hívnak? – Peti vagyok – azt tudom, de a nagyi mindig más nevet ad nekem, és most nem tudom, hogy én vagyok neki a Gyula és a kolbász a Csaba vagy fordítva.

Az öregség áldozata a nagyi? Vagy valami másé, Vagy nem is áldozat. De végül is mi van, ha csabai les z reggelire és nem gyulai – senki sem áldozat. Talán igen talán nem. A nyavalya ott kezdődik, hogy ha a jelenségről hülyeségeket gondolunk – és van hordószónok, aki beszél is. Feltételezhető, hogy fiatal korban 1kg. vénségünkre más csak 0.93 kg valami van valahol valamilyen polchelyen. Nagy gáz van azzal, aki így magyarázza a nyilvánvaló jelenséget. Ez sem teljesen így van, ma egy negyvenes éveit taposó anyuka elárulta, hogy gyakran más néven szólítja gyermekeit. Igen az öregeknek (mérhetően) csökken a karizom átmérője (mérhetően) rövidebbre látnak, és sok minden romlik. Minden másodéves diák – az ilyesmit boncolgató egyetemeken – és vakmerő hordószónok, azt hiszi, hogy tudja az ok-okozat kapcsolatot. Azt senki sem tudja megmondani, hogy melyik az első okozat. Ezek valahogy körbe járnak. Az ok-okozat elvet kritizáló David Hume nyomán tudható az okság nem valamilyen kötelező kapcsolat, hanem a tapasztalat alapján megfigyelt egymásutániság. Tehát, sosem tudhatjuk, melyik volt az „első” okozat. Érthetjük-e a gondolkodást? Talán majd, ha megértjük, hogy „gondolattársítási mezőt” nem úgy képzeljük el mint porosodó doboz valamelyik (méricskélhető) testrészünk polcán, hanem élő dzsungel, ahol valami a gondolatok kavalkádjában finoman toloncol, az új élmények felé. Egy szó, lavinát indíthat, a másik meg nem indít. Elkezd, új utakat fürkészni aztán feladja. Eco nyomán hülyeség átcsúszhat, de az ostobaság lefagy vagy üvöltve pusztít.

Marx a Tőke 23. fejezetében („A tőkés felhalmozás általános törvénye”) mutatja be, a felhalmozást a 24. fejezetben („ eredeti felhalmozás”) folyamatát firtatja.​ Korosztályom fiatal korban ezt „társította”. Mások vagyunk, akik inkább Marx az „Abszolút és relatív értéktöbblet” írását társítottuk.​ Nos, aki csak a felhalmozás leckét tanulta meg Marxtól, de kihagyta a kizsákmányolás leckét, az másként viselkedett huszonéves korában, mint aki mást társított. Huszonévesen mindenhol jó ha úgy élsz mint a huszonéves. Volt, akinek nem az volt a jó. Volt, akinek az volt a jó, ha felhalmozott, de van, akinek akkor jó ha nem. Nem mindegy miből „társított” gondolatot a nagyi.