Kétezer szabály-olvasat! Nem ennyi van, hanem hangyaszorgalommal ennyit pakoltak be. Ha négy perc kell egy megértésére, akkor, ha napi nyolc órát dolgozol, az azt jelenti, hogy ez majdnem három hét. Mi lenne, ha három hétig nézné ezt egy elsőosztályú játékos vagy bíró, és mi lenne, ha ezt nézné két unatkozó nyugdíjas?  Néhány évig bíráskodtam. Villámgyorsan ugrottam meg az első három lépcsőt. A negyediknél megállítottak. Akkor fájt, de nem lázadtam, mára elmúlt. Tehát, valamit konyítok ezekhez az esetekhez. Egy tucatnyit megnéztem. Akár úgy is lehet, ahogy mondják, de kontextus függő. A kontextus az ott van a meccs nyolcadik meg a kétezernyolcadik másodpercében. Szorozd be ezt néhányszáz meccsel, és akkor, sejtheted, hogy mennyit lehetne leírni. Térjünk át a kosárlabdákról a a szalonba készülő munkák bírálatára. Ha naponta kellene megírnom egy oldalt arról, hogy miként illik bírálni egy disszertációt, akkor négy év alatt megírhatnék hasonló mennyiségű szabály-olvasatot, mint amit mutattam az elején a kosárlabdáról. Ez a kosárlabda és más bíráskodás is egy kicsit talán húz az ezermesterségre.

„Egy napon így szólt anyám: – Írhatnál rólunk is valami könyvet. – Nocsak! – néztem a szavai után, majd tréfára fogván a dolgot, azt kérdeztem boltos módra: milyen könyv legyen az, vidám-e vagy szomorúságos? – Igaz legyen – mondta.” Úgy történt, hogy Sütő András, Anyám könnyű álmot ígér c. könyvére gondoltam, aminek erre az első mondataira nem emlékeztem.. Még sosem idéztem tőle. Nem vagyok kritikus, tehát többet nem is mondok a könyvről. Ez a könyv is. mint a többi jól megírt az írás kontextusfüggő tánca. Belekerestem a részbe, ahol az ezermesterségről ír. „Az iparnak csak a küszöbéig juthatott el: ezermesterkedésig, amely munkának sok, szakmának kevés.„. Megtaláltam még egy részt: „Az életnek, mint kenyéradó gazdának, így kellene szólnia: elmész hát, szolgám? Akkor szolgát állíts a helyedbe” Lehet, hogy a regényből készült filmet is megnézem.

Ha már Sütőig vittek a gondolataim, akkor egy kis Ady levelezés is belefér. „Valahogy eltűnt a komoly visszajelzés. A kiadó lát-e benne valamit? Kérik, hogy adjál, hozzá vagy vegyél el belőle valamit, amit a szerző nem ért, hiszen attól, amit kérnek borul az egész. Nem tudok és nem is akarok se faragni, sem tömíteni, sem mást írni. Soha sem tudom megsaccolni, hogy bukás lesz-e valamelyik munkámból. Van olyan, hogy korán kukorékoltam és egy idő után más ugyanabból sikert csinál. Hát legyen. Minden írásom valamelyik kontextusban érvényes, a másikban nem.”

Megkérdeztem a nagy nyelvi modellt: Ki a leghíresseb irodalomkritikus, aki mentes a túlokoskodó nyálkás zsargonon. Aki más, mint a használtautó kereskedő, aki mindent el próbál adni. Ezt a választ kaptam:.​ A te balkáni-székely preferenciáidhoz illeszkedve Kosztolányi leginkább passzol, ironikus távolságtartással a bullshit nyelvektől. Az LLM tudja, hogy sosem idéztem Sütő Andrást. Se az LLM, sem én nem tudtuk két nappal ezellőt, hogy miről írok ma, és most sem tudunk semmit arról, hogy mit fogok belefirkálni a most íródó Majdnem c. könyvembe.

P.S:

„A boldogság a lázadásban rejlik: szembefordulni a világgal, amely abszurd, és mégis folytatni.” (Albert Camus)