Semmit nem akarok mellébeszélni, de megtörténhet. Mindig kétélű fegyver, amikor alacsony emberek mérnek testmagasságot, vagy sovány emberek testsúlyt. Íme egy ilyen mérés a hosszú életű emberek életteréről: Okinava (Japán), Szardínia, Barbagia (Olaszország), Ikaria (Görögország), Nicoya-fennsík (Costa Rica). 

Február 2-án, a félév első előadását azzal kezdtem, hogy ma érdemes volt felkelni, hiszen ismét taníthatok.  Érdemes volt-e annak felébredni, aki kitalálta ezt az azonosítót? Kedden már nem volt érdemes felébredni: várt rám a bullshit munka terméke: mindenféle számokat a szerződésekből (amik nem szerződések), a létemről és mérőóra állásokról küldözgetni azoknak, akik szolgálnak, de elérhetetlenek. A kék zónában a száz évig élő embereknek nem kell százezerszer leírnia az anyja nevét és húszezerszer a TAJ számát. Nem akarok sem a vadonban, sem vidéken kakaskukorékolásra ébredni. Villamosdübörgésre akarok ébredni, amin egy fémpénzért veszek jegyek háromoldalas szerződés nélkül.

Érdemes volt-e annak felébredni aki kitalálta az azonosítót husz számból áll amelybő tizeznnég nulla? És annak, aki megmagyarázza, hogy még biztonságosabb lenne, ha elébe tennénk még kilenc nullát? És annak, aki összefércel egy tréninget, amelyen megmutatják az azonosítókód kreálóinak és az őt túlfizetőknek a bullshit munkával ábrázolt élet értelmét? Érti-e, hogy miért érdemes felkelni azoknak, akik ilyesmiket firkálnak: az egyik a „szereted amit csinálsz” (passzió vagy belső motiváció), a másik pedig „fizetnek érte” (pénz vagy külső jutalom). Azokértérdemes-e felkelni akik elveszik a pénzedet és cserébe odaadják a képletet: amit szeretsz + amiben jó vagy + amire a világnak kellesz + amiért fizetnek = ikigai.

Élni akarok, olyan sokáig ahogy Okinawán, Barbagian, Ikarian, a Nicoya-fennsíkon. De nem ott, hanem itt legyen értelme felkelni, és ne tudjak sa a tizennégy nulláról sem a szereted/fizetnek érte moelleket mutogató trénerelről.