„Kedves Mikulás! A babámat csúnya baleset érte. Beszorult a feje a fal és az ajtó közé, úgyhogy most nincs feje. Kérlek, hozz neki egy fejet.” (Olga, 1903). Több-kevesebb helyesírási hibával, sok évvtizeddel ezelött a gyermekek írtak a Mikulásnak. A levél után, de a mikulásnap előtt a gyermek kutatott, mindenfelé, és előbb utóbb megtalálta azt aminek néhány nap múlva nagyon megörült és köszönölevelet írt a Mikulásnak.

„Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs””. (Hamvas) Amit lehetetlen megrendelni a Nyuszikától. Akik kutattak azok csak meglévőt/megrendeltet találhatták. Akik gondolkodnak, azok néha kigondolnak valamit, ami még nem volt. A Philozófus nem a meglevőből merít, hanem új gondolatot fogalmaz meg. Az empíria (tapasztalat) és spekuláció (gondolkodás) dilemmája a filozófiában klasszikus konfliktus, ahol nem fér el a paradoxon – vagyis az is-is. Vagy ilyen, vagy olyan, vagy hiszel abban, hogy a módszer, amivel vizsgálod a múltat (valamikor létezőt) alkalmas a jövő (nem létező) vizsgálatára. Weber célracionalitása – értékracionalitása közötti összeegyeztethetőség „is-is” paradoxon kizárt, de Weber (empíria hívő) drukkol az  is-is megtörténésének a racionalitásnál, de nem kívánja a tapasztalat/spekuláció együttélését. Ennek ellenére itt is úgy állunk, mint az empíria/spekuláció konfliktusával. Lukács György is megcsúszott ezen a lejtőn: Az ész trónfosztása (1954) című esszéjében a filozófiát bírálja: „Az empirizmus a tényvilág irracionalizmusába fullad, a spekuláció pedig elszakad a gyakorlattól; csak a marxista dialektika egyesíti őket.” Illene tudni, hogy ami mozog, az folyton ellentmond önmagának.

Írogatom a Majdnem c. könyvem. Inkább úgy mondanám, csiszolgatom, de néha inkább érdesítem. A hordószónokom (harmincszer szerepel a százoldalnyi szövegben) torz lenne fényesre csiszolva. Ő az, akit olyan gorombán érdesnek kell kidolgozni amilyen. A hordószónok a szélkakassal azonosítható, konformista túlélő. Bűn lenne belőle tiszteletre méltó célracionálist festeni. Amikor a sokaság kutatja a meglévőt, akkor ó is kutatáspáti. Érdekes, hogy még azok is beálnak a tömegbe, aki tudhatnák, hogy mi a kutatás és a gondolkodás között a különbség. Hordószónokunk, aki sokat kapott a  mikulasbaczitól, nem hisz a hazugságban, de sokat hoz neki, ha hisz, nagypofával hirdeti a célracionális empirizmust. Minden abszurd helyzetre itt van Beckett: „Semmi sem történik, senki sem jön, senki sem megy, maradunk.” Ezt csak akkor étheted ha érted: ami mozog, az folyton ellentmond önmagának.