Fél évszázaddal ezelőtt láttam, hogy a Hockey kapus teljes felszerelésben, a bemelegítésen mutatott egy szimpla Rittberger ugrást. Rászoktatta a kisvárosi kistadionban az ezerfőnyi fagyoskodó, és forraltborral, vagy pálinkával melegedő közönséget. Nemsokára a közönség inkább ezt várta tőle, mint a jó védéseket. A napokban is megkérdeztem egy Hocké tudortól, hogy alkalmas-e a Hockey korcsolya jégtáncra. Nem, de szarul lehet vele valamit megcsinálni. Nem ott a nyitott stadionban, de akkoriban született a mondás is: „Ha egyetlen szerszámunk a kalapács, hajlamosak vagyunk mindent szögnek nézni” ( „Give a small boy a hammer, and he will find that everything he encounters needs pounding.” Abraham Kaplan 1964).

Most inkább olyan dolgok érdekelnek, amit szarul sem lehet megcsinálni más eszközzel/gondolkodással. Minden, amit prózában el lehet mondani, az nem vers. És fordítva! Minden, amit ki lehet számolni, az nem álmodozás. És fordítva! „…úgy szabadulsz, ha kényedül nem raksz magadnak olyan házat, melybe háziúr települ.” (József Attila) Idősebbik fiamtól kaptam Joris-Karl Huysmans A különc c. könyvét. Az első, amit megláttam: Kosztolányi fordította. Tegnap rákérdezett fiam a véleményemre. – Hát, nem ragadt meg a történet az első nekifutáskor. A szöveget élvezd – mondta flegmán fiam. Csakugyan: az irodalom nem matek – nincs mindenkinek egyetlen megoldása hozzá. Kosztolányi fordításában a tízsorban elhúzódó mondat sem fárasztó. (Van, akinek a kétsoros levelétől is izomlázat kapok.)

Közeleg a hétfő este, és ismét taníthatok. Talán majd  így kezdem: a fizikusok egy konferenciájukon bocsánatot kértek a tanult nyilvánosságtól, hogy tévhitbe vezették őket azzal, hogy terjesztettük a determinizmust. Mégis fuldokolunk a determinizmus hívők általi túlszabályozás ketreceinek korszakában, ahol a gondolkodás leértékelődött. Sehol egy ajtó, amin kiléphetnénk. Ha majd ott és akkor a közönség nem inspirál másra, talán így fejezem be: a megértéséhez nem egyszerűsítésre, hanem a megszerzett tudás kontextusba foglalására van szükség. Az elérhető mélységeket a mester által még éppen áttekinthető komplexitás szabja meg, hogy tanítható legyen, a tudáselemek kontextusba foglalása pedig ekként: „Az ember normális állapota a különcködés” (Csehov).​ Az ember nem akar mindig olyan lenni, mint akit a jueszéjiskola kaptafájáról ráncigáltak le. „…ez éjszakától fogva, mikor minden nyilvánvaló ok nélkül felidézte Langlois Ágoston mélabús emlékét, újra átélte egész életét… (Huysmans: A különc) Nem akar mindenki belegörnyedni a pozitivisták egyeduralmába. „Ó, hogyha szabad lennék, ha szabad / Volnék, ha szabad – s nem ez a foglyomság!” (Szabó Lőrinc)

P.S.:

Abraham Kaplan mondását Gergő bácsi így honosította: Álló f….. nem lehet a szomszédsszonny töltöttkáposztájára gondolni