Ismét itt van a hétfő, az alkalom, hogy még néhány ember fülébe másszon az ami egyáltalán nem fülbemászó. Gyermekkoromban rengeteget bicikliztem, anélkül, hogy bármit is tudtam volna az egyensúlytartás matekjáról. Ugyanúgy lehet gondolkodni anélkül, hogy értenéd a gondolatok születését és működését.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy cikk bírálat, ahol a bíráló méltatta az újdonságot. Nem kell különösebb fantázia, hogy utána rengetegen nekiestek az újdonságnak. Az utóbbi időben, nem láttam méltató bírálót, sebaj…  Van az a félelmetes fogalom amit autopoiezisznek (önalkotás) neveztek el, és valamikor azt a bíráló méltatta. Az önteremtés és önfenntartás lényege, hogy nincs a túlságosan leegyszerűsített ok-okozat „kapaszkodó”, tehát magyarázat sincs. Lehet viszont megértés, ha kibújunk a ketrecből. E lecke legnehezebb része a megfigyelés megfigyelése – a megérthetetlen megértése. Enélkül illúzió arra törekedni, hogy megértsük a komplex rendszereket. Egyszerű: egy művelet létrehoz egy műveletet. Az elraktározott múltról sem tudtuk miként született. Ne zavarjon, hogy a jelen születését is akkor láthatjuk, amikor megszületett. Mit fog megszülni az amiről azt sem tudjuk, hogy megszületett. A művelő és a művelet is ismeretlen. Létre akar valami jönni, amit se nem akarhatunk, sem nemakarhatunk. Amikor mégis létrejön, (tehát a születés után) majd keresünk rá fogalm(ak)at. Nem lehet benne sem a gondolkodók sem a bullshit-fogalom áldozatainak a szótárában.

„Mindig azt csinálod, amit akarsz. Én is mindig azt csinálom, amit akarok, még akkor is, ha azt állítom, hogy amit csinálok, azt nem akarom – de mégis megteszem, mert akarom annak következményeit.” (Maturana) A rendetlenséget csak azoknak leszek képes bekiabálni, akik szeretik a rendetlenséget – a személy ebben a közösségben így szegi meg a rendet a másikban meg amúgy, a harmadikban viszon a rend nyomán viselkedik. Ezt a jelenséget egyik megfigyelő ott és akkor megfigyeli így vagy úgy.