Itt a tavasz, nem kell a télikabát. Három is van. Kidobjam azonnal, vagy drága tárolóhelyen tároljam, és majd kilenc hónap múlva dobjam ki, amikor a jövő tél elején ismét rájövök, hogy meguntam? Persze, lehet mondani, hogy a télikabátot nem szabad egy szezon alatt megunni. Jó, akkor majd megunom négy szezon után. A dilemma ugyanaz. A görög filozófusok és a nagy orosz írók az unalommal terhelt, „felesleges emberek”-től igyekeztek megszabadulni. Nem mindegy, de az is lehet, hogy van egy általános modell a felesleges télikabátra és emberre. Nézzük meg az AA (az írás-tudó) és XX (dolgozni-tudó) kapcsolatát az Emigránsok c. drámából! AA úgy tesz, mintha uralkodna a helyzeten, de végül mindketten elveszítik a kontrollt.

Bertrand Russell a boldogság receptjét unalomellenes gyógyszerekben kereste. „.boldogságom legfőbb forrásai a következők: az egészség, a kíváncsiság, a kapcsolatok bizonyos emberekkel, a rövidség érzete, és a csodálat képessége.” A kíváncsiság hajtja az embert előre, mint a tavaszi szél a kabátot a szemétdombra. Ha a télikabát csak helyet foglal a szekrényben, unalmas teher lesz, akárcsak egy hasznos, de kopott barátság, ami már nem szikrázik. „A boldog ember ritkán unatkozik, kivéve akkor, ha fogoly, vagy ha születésétől fogva ostoba.” (Russell). Felesleges őrizgetni olyan tárgyakat vagy kapcsolatokat, amelyek unalmat szülnek? Kidobni őket nem pazarlás, hanem kapunyitás a kíváncsiság felé – elengedni a felesleget, hogy helyet csináljunk az újnak.

A gyors kidobással felszabadul a tér új kabátok, új emberek számára. Dobjuk ki a kabátot tavasszal, a barátságot, ha kihűlt – a  boldogság nem gyűjtögetésben, hanem az elengedésben van.  Engedd el, mielőtt az unalom megeszi a tavaszt. A „felesleges” dolgok eldobása nem kegyetlenség, hanem tisztulás. Az unalomból származó szenvedés sokkal nagyobb, mint amit a megszabadulás fájdalma okoz.

Van, hogy valami elkopik mielőtt meguntad? „A szépséget három dolog hozza létre: tökély, arányosság és fényesség” – ha elkopnak elveszik a fényességüket), elveszítik szépségüket, de ha nem unod meg (tartósan arányos marad), az maradandó érték,” (Umbert Eco)