A színész akkor sír, amikor azt a forgatókönyv előírja. Ez nem jelenti azt, hogy nem hangolja magát a fájdalomra, hanem csak azt jelenti, hogy gyorsabban átáll egyik állapotról a másikra, mint a műkedvelő. Ezt mi hétköznapiak, nem érthetjük, csak híhetjük. Nem tudjuk, milyen denevérnek lenni – mondja korszakhergelő írásában (Thomas Nagel 1974) a tudat nem mezteleníthető/öltöztethető fizikai folyamatokra, tehát semmilyen pozitivista leírás nem ragadhat meg. A nagy kérdés a leírhatatlan (megfoghatatlan) tudat megértése. A hétfői tanításom előtt sokadszor lapozgattam a Micsoda elmék c. könyvet. Semmi sem változik, továbbra is abban hiszek, hogy az ismert fogalmakkal nem tudjuk meghúzni a határt az elmések és az elmétlenek között, és az is lehet, hogy az a határt nem is elmének kell nevezni. Most, hogy elmondtam a leckét, úgy tűnik, hogy Kenneth Boulding kilenc szintje a statikustól a transzcendentálisig párhuzamos Dennett szándékfogalmával (intentional stance). A szándék  alacsony szinteken hiányzik, a legmagasabbon ismét eltűnik. A köztesekbe bele lehet beszélni, de jobb, ha nem eröltetjük. Dennett sosem hivatkozott Bouldingra – vagy nem olvasta, vagy „elfelejtett hivatkozni rá”. Boulding első három szintjén nincs szándék, a következő kettőn valami arra utal, mintha lenne, de nincs. A hatodik szinten egyértelmű, hogy az embernek van szándéka. A két legfelső szinten ismét megfoghatatlan a szándék. Ehhez csak a már annyiszor átrágott Bertalanffy kell, és mondhatjuk, hogy: …ám a szándékról semmit sem tudunk.

A napokban lesz a két nap debreceni vendégszereplésem is aminek most a címe: MEGKÓCSOLHATJA-E A SZÁMÍTÓGÉP A BÉKÁT?. Ott mást is fogok mondani. Valamit, abból, ami életben maradt, a bekiabálás művészetéből, és adok hozzá egy kicsit a mából: szándéka-e a gépnek megkócsolni az embert, vagy szándéka-e az embernek megkócsoltatni magát a géppel. Mindzet a két borotvával lehet alátámasztani.  Itt Occam  és Hanlon borotvái a segíthetnekabban hogy nem kell bevezetni feleslegesen a többletet .