„A veszteségben is van nagyság, ha az ember felismeri az ellenség erejét, és nem tagadja meg tőle a győzelem jogát – ez az igazi béke kezdete.” – mondta Kutuzov. Elismeri a francia taktika kifinomultságát. Ahol van győzelem, ott van veszteség is. „Amikor valami arra késztet, hogy keserűséget érezz, ne azt mondd, hogy ’ez balszerencse’, hanem azt, hogy ’ezt jól viselni jó szerencse’” (Marcus Aurelius). És szólaljon meg a költő is: „Vereségem, vereségem, magányom és távolságom; Drágább vagy nekem ezer győzelemnél…” (Kahlil Gibran). És a végén egy kis lazítás: „Élhetsz száz évig, ha kidobod azt, amiért száz évig akarsz élni” (Woody Allen)

Akkor most megszólalhatok én is. Nem félek, hogy szövegem még vereségre sem lesz érdemes. Pénteken egy olyan doktori iskolában szerepelek, amelyet nem én csináltam. Olyan kolléga hívott meg, aki tudja, hogy mit csináltam. Voltam már többször ebben a doktori iskolában és más doktori iskolákban, és mindig vesztesként hagytam el a pályát. Se nem dobtam, se nem ütöttem gólt. Az utóbbi tíz évben üzleti iskolákban sem okádom a gólokat, de legalább néhányat bepiszkálok.

Kétszáznegyven percben elmondani azt, amit fél perc alatt is lehet? Két és fél ezer évvel ezelőtt ezt meg is tették:

„Menón: Dehát miként fogod keresni azt, Szókratész, amiről egyáltalán nem tudod, hogy micsoda? Amiket nem ismersz, abból miféle dolgot fogsz kijelölni és keresni? Még ha történetesen rá is akadnál, honnan fogod tudni, hogy éppen ez [volt] az, amit nem ismertél?

Szókratész: Látom már, mire célzol ezzel. Ugye tudod, hogy szofista harcosként forgatod a szavakat – tudniillik az ember sem azt nem kutathatja, amit ismer, sem azt, amit nem ismer? Amit ismer, azt azért nem fogja kutatni, mert ismeri – miért is kellene az ilyesmit kutatni? – amit nem ismer, azt azért nem, mert nem tudja, hogy mit keres.”

Az összkép a provinciáról javíthatatlan, de kidobható, vagy talán mégsem. Inkább egy törött csont, mint egy törött fantázia a tipizált játszótéren (a Freetown Christiania közösségében vagy a dán óvodákban a gyerekek önállóan építhetnek erődítményeket, ami fejleszti a kockázatkezelést és fantáziát anélkül, hogy túlzott biztonság korlátozná őket. Ami ilyen egyszerű az nem illik bonyolítani. Két tudást akarok begyömöszölni: (1)  Senkinek sem anyanyelve (a bölcselkedők nyelve) Mentőövként a fülbemászó bullshit a legkönnyebb út a mások földjén (2) Azt látok amit láthatok (a jelenben). A múltról torzulnak a saját emlékek.