Amíg a pincér kihozta a következő belga sört, addig ránéztünk a török elleni meccs állására. A lányok mehetnek a világbajnokságra. Innen már csak egy lépés volt, hogy a cigiszünetben, a Pannónia utca sarkán, elkezdünk beszélni a ljubljanai kosárlabda-világbajnokságról. És valahogy eljutottunk Hajós Alfrédig. Honnan teremtődött meg a jugoszláv aranyérem és a számtalan aranyérem Magyarországnak a vizes sportokban? Másnap egy vívómesterrel beszélgettem. Gyorsan eljutottunk Fuchs Jenő 1908-as sikeréhez. Marad a kérdés: hogyan teremtődött meg a glokális?

A 60-as évek gyerekmondókái között volt a: Bölcs Salamon (vagy Mátyás király vagy Árpád apánk) mondá vala, hangos fingnak nincsen szaga, ámbár amely hangnélküli annak szaga rendkívüli. Akkor jókat röhögtünk és az öregektől fenyítést kaptunk. Nem mi találtuk ki, de nekünk tiltották. Amikor megértettük, akkor valahogy hagytuk kihalni. Ez is, mint a többi humor, valahogy ott ragadt a 70–80-as években. Korunk „Sültkrumplizacskófelirat-költői” humormentesek. A humorhiány kizárja a laterális gondolkodás gyakorlását. A hangoskodó sültkrumplizacskófeliratköltő és a hordószónok egészen mások, mint az, aki meggyőződése nyomán hangosan beszél. Az, aki vállalja azt, amit mond. Aki nem vállalja azt, amit nem tud. Senki sem tudja, hogy a kosárlabda, a vizes sportok, vívás kultusza miként, mikor teremtődött meg egy közösségben. Arról is kevesen tudnak valami okosságot mondani, hogy miként terjedt. Az, hogy van, azt már sokkal többen látják. Nem a hordószónok teremtette meg. Nem is általa terjedt, sőt néha még rosszat is tehet a terjedésnek a túlbuzgó felkapaszkodás a rohanó vonatra. Zachary Taylor kampányában a „jump on the bandwagon” szlogent használták (a cirkuszi zenekar-kocsira utalva), de tudományos elemzésként Leibenstein vezette be a közgazdaságtanba.

Hétfői előadásom lényege a változás (reaktív) és a szándékolt változtatás (proaktív) megértése. Egyik feltétele a szuverenitás és integráltság kavalkádja.  Ennek globális-lokális áramlásai együtt alkotnak egy koherens keretet a váltás kordában tarthatóságára. Ez a modell a tanuló szervezetet helyezi a glokális kontextusba, ahol lokális kezdeményezések integrálódnak globális hálózatokba. A szervezetek túlélése ott történhet meg, ahol egyének lépnek be a változtatásba, ahol autonóm egységek alkotnak koherens egészet. A szubszidiaritás nélkül ez megvalósíthatatlan. A globalizáció nem homogenizálja, hanem lokalitásokat hoz létre. A glokális feszültségben a lokális közösségek formálják identitásukat globális áramlatokból, transzlokális hálózatokat teremtve. Arisztotelész az arany középút révén egyesíti az egyéni erényt (szuverenitás) a közösségi jóval (integráltság). Ez nem episteme, hanem ítéletalkotás, amely a poliszban alkalmazkodik a körülményekhez. Arisztotelész a polgárok autonómiáját (szuverenitás) a polisz egységébe integrálja, ahol a phronimos (bölcs vezető) navigálja a változásokat, elkerülve a hubris-t (túlzott szuverenitás) vagy atrophia-t (túlzott integráltság). A Manchester United focicsapatának több mint 200 millió drukkere van. 2011-ben Ferguson levelet küldött 5300 United-drukkernek a Liverpool-meccs előtt, hogy kerüljék az erőszakot és viselkedjenek sportszerűen, mert a viselkedésük kihat a klub imázsára. Handy szerint „a föderalizmus energiát szabadít fel, előmozdítja a kísérletezést, építi a helyi büszkeséget és lojalitást (Handy, 2015, 181). Ebből ma annyit láthatunk, hogy „LLM-driven scapes” és hibrid munkamodellek uralkodnak. Ez a modell nem uniformizálja, hanem diverzifikálja a lokalitásokat.

Ezzel a képpel indítok:

P.S.:

Richard Giulianotti és Roland Robertson 2004-es cikke, a The globalization of football: a study in the glocalization of the ‘serious life’ (megjelent a British Journal of Sociology-ban) a labdarúgás globalizációját vizsgálja . Talán ez az elképzelés nyomán megérthető lesz hogy a vívás glokalizációja működhet a globalizált világban.