Amadeus Mozart, George Best, Marilyn Monroe: az első három „slide”. Ady Endre, Friedrich Dürrenmatt az utolsó kettőn, valahol a közepén kétszer is szerepel Nassim Taleb. Hétfői előadásom egyik epizódtörténete, de mégis lényege, amikor Paul Krugman Nobel-emlékdíjas visszaszól Talebnak: Taleb nem publikál peer-reviewed folyóiratokban. A diákokat holnap nem fogom terhelni „pestilentia”-jával, amiben tanáraik nyűglődnek. Tíz éve hányom a borsót a konferenciatermek falára, és arra sincs már ihletem. Most itt kiengedem az árnyékszékemen.
Taleb írt 4500 oldalnyi szöveget könyveiben. 1,1 millió követője van a Twitteren, ahol 2010 óta postol. Nos, képzeljük el, ahogy Taleb írását megkönyvesíti a mai átlagos folyóiratszerkesztő, aki, ha nem söpri le azonnal az asztalról (desk reject), akkor kér a szerzőtől háromezer pénzt és kiküldi valamelyik szorgalmas bírálójának, akit inkább érdekli az ovis statisztika, mint a régi filozófusok (pl. Buddha, Nágárdzsuna) tanították, hogy minden jelenség függő keletkezésű (pratítja szamutpáda): nincs állandó ok-okozat. Az ennek ellentmondó Krugman-féle New Economic Geography sem kedvenc olvasmányul. Taleb lehetséges bírálója peer-reviewed folyóiratokban nem olvasott 4500 oldal könyvet, de írt/íratott 450 oldal cikket.
William Sidis a Harvardra 11 évesen vették fel „különleges hallgatóként”, miután 9 évesen elutasították a kora miatt. Felnőttként boldogabb volt, mint gyerekkorában: megszabadult szülei nyomásától. 46 évesen agyvérzésben halt meg szegényen, magányosan Bostonban. Életrajzírója nyomán boldog, nyugodt életet élt, villamosjegyeket gyűjtött, családi nyomás nélkül. Előadásomon majd tükröt állítók a zsenik és a fenegyerekek elé! Megmutatom, hogy milyen kultúr/érték kontextusban mi a sorsa a kognitív kapacitásnak. Jó lenne megértetni, hogy a kiválóságot nem méltányolhatja a sokaság. Ebből nem következik az, hogy a milionyi mediokrisztánból éldegélő főszerkesztő és bíráló által kukába vágott irományt különcök írták. Ebből csak az következik, hogy mi milyen kultúr/érték kontextusba való.
P.S:
„De maga hogyan merészeli felkattintani a villanyt, ha semmit sem ért az elektromossághoz?” …. „Ha itt valami kudarcot vallott, az csak az orvostudomány, de nem én. A szerencsétlenségekkel nem lehetett előre számolni, éppúgy maga is megfojthatta volna az ápolónőt, vagy én. Orvosilag nincs magyarázat a történtekre.”…. „Az egyetemen dicsőség várt rám, az iparban pénz. Mindkét út túlságosan veszedelmes volt….” (Dürrenmatt: Fizikusok)