Amikor a diák leül a szóbeli vizsgára, akkor ő is tudja és te is tudod, hogy mennyit tud. Az egész nyűglődés csak a rokonok és a mecénások megnyugtatásáról szól. Tudjuk, hogy
Egy cikkünket nem soroltak be a konferenciára. Kis33jános, a bíráló, azt kifogásolta, hogy nincs benne empirikus kutatás. Nem tudom, hogy sok vagy kevés 6000 eset a tanulási útról, de abban
Apám az elsők között volt, aki vett automata mosógépet, villanytűzhelyt és egy évtizeddel késóbb szag-elszívót a tűzhely föle. Ezeket a cuccokot meglátta a boltba és néhány hónapos hitelre megvette őket.
Újraéledt a semmitmondás
Most történt, de nem emlékszem rá hogyan. Megtaláltam egy húszéves újságcikket. Látod mit ír ott pirossal! Avítt dolgokat ne, vagy óvatosan olvassál. Nagyon jó látni ilyen figyelmeztetést. Az nem az
A Grand Hotel teraszán, reggeli kávézás közben azon spekulálok, hogy hányan szokták a kávéházban megkérdezni a pincértől, hogy milyen vegyi folyamaton ment keresztül az őrölt kávé, amikor megkapta a forróvizet.
„Jobb szeretem, ha az emberek azt kérdezik, miért nincs szobra Catónak, mint, ha azt kérdezik, miért van?” (T. L. Masson) kis33jános szobránál jártam. Ha müvész lennék, talán fönix fejet adnék
Sokszáz oldal szövegből kiválasztottak egy tucatnyit, és „csak ezt érdemes elolvasnod” megjegyzéssel tolták elém kollegáim. Az ajánlott szöveg harmadik oldalán ezt találtam: „inter- and transdisciplinary approaches” Lefordítom: egyél lekvároskenyeret és
Borozgattunk haverommal. Közben kiveséztük a szabadúszó piac agóniáját. Meséli haverom, hogy Amerikában is a négy audit óriás tarol, és bajban vannak a „szerződéses” szabadúszók. Váltanunk kéne, de nincs kedvünk multi
Egy dolgozat írása előtt le került a polcról Umberto Eco „Ne remélje, hogy megszabadul a könyvtől” című műve. Rögtön kiderült, hogy fölösleges írnom, hiszen a mester mindent megírt a témáról.