Gondolkodom három, akkor – negyvenhét évvel ezelőtt – velem kezdő álmodozó kislányról. Évtizedek óta semmit sem tudok róluk. Akkor, első munkanapunkon voltak valamilyen álmaink. Én alulálmodtam a jövőmet. Sokkal többet
Kerülget ismét egy dilemma. A fókuszcsoport. Én, aki csak a jól megírt egytollból kijövő könyvekből származó tudásban hiszek, kételkedve állok hozzá minden véleménykicsikaráshoz. Értsd meg, hogy megkülönböztetem a véleményt a
Olvasom, hogy a nagynevű egyetem nagynevű tudósai megtudták, hogy a sport nem csak játszma, hanem boldogság is. Jól eladható (celeb) hordószónokok terjesztik is az „új tudást”. Három bajom van ezzel
„Soha ne ítélj meg egy másik embert, míg egy mérföldet nem jártál a cipőjében!” (Forest Gump).
Az apróságokkal nem kell bíbelődni, de az apróságok visznek a tökéletesség felé. A tökéletességen viszont már érdemes töprengeni. A nagypályás kézilabdázás akkortájt szűnt meg, amikor vasárnap délelőttönként néztem, de még
Aristophanész Két komédiáját olvasgatom, és nem értem. Hát, ez sem egy székely- vagy bosnyák viccgyűjtemény. Érdekel, hogy akkor, az író idejében, mi volt a humor. „Mi is nevettünk volna, ha
Nézem a három szomszédos országban történteket a foci kudarcok után. Kilenc meccsen hat lőtt gól, és nem sokkal több kapura tartó rúgás. A régi időkben, ezen a tájon, a közönség
Hárman úszunk a a szállodai medencében. Amatőrök vagyunk mindhárman, de úszunk. Bejön a nagytati unokáival és elkezdenek keresztbe hancúrozni. Milyen aranyosak – mondja a parton heverésző nagyi. Nem, a nagytati
Képzeld el, hogy ma született egy gyermeked, és rögvest ráparancsolsz, hogy írja meg egy tervben, hogy mikor tanulja meg a kaki szót, és mikor fogja tudni a kakiltam, kakilok, kakilni
Rossi Gazdagnak: Te, Dani, van még három perc menj, be és adjál percenként egy gólt, úgy látom, hogy ma a Barnabás már nem fog hármat löni.