A vibrátort vagy a guminőt kevesen rakják ki az asztalra, amikor vendéget várnak. A mankókat leggyakrabban szégyelljük. Szégyelljük hiányosságainkat. Nem is olyan rég volt, amikor a szemüveget viselő gyerekeket gúnyolták.
Egy évig lazítottunk. Az volt az álmom, hogy a „szoft technológus” képes legyen a belésulyoklt “hard” tudását konvertálni a lazán strukturált, “szoft” problémáira. Ülök a fotelomban és készülök a záró
1991.november 28-án a Fővám téren mutogattam a döntéstan 3.0. A közönségem tanárok voltak. Próbáltam őket rábeszélni, hogy a mesterséges intelligencia és az okos ember páros, izgalmasabb, mint az operációkutatás egyedül.
Régi mániám, hogy a filozófia doktora nem lehet filozófia mentes, hiszen akkor a titulus fele hiányzik. A napokban egy, a filozófia doktorára (PhD) pályázó dolgozat bírálatának írásával vergődők. Nem hiszem,
Tegnap fiatal kollégámnak mondtam: Ha mi, itt és most, nem toloncoljuk át, akkor majd valaki máskor, máshol, nélkülünk megcsinálja. Értem kollégámat. Rengeteget gyakoroltatják velük, hogy miként kerüljék ki a csapdákat
Egy ötórai tea és sajttorta mellett diákjaim megkérdezték, hogy milyen egyetemet képzelek el. Talán előbb arra kellene válaszolni, hogy melyik meglévő tudásokból lehet konvertálni azt a tudást, amiről még nem
„Nincs mélyebben, legalábbis nem tudunk róla” című bejegyzésemben a „tengerszint alatti” tudásról írtam. Kolozsváron hallottam a következő fokozatokat. A béka segge alatt A mélytengeri béka segge alatt A mélytengeri bányászbéka
Egyszer kértek tőlem egy tanárt olyasmire, amit nem érdemes tanítani. Mondtam, hogy van, de ne zavarjon, hogy a szandáljából virít a tarka és gyakran lyukas zokni. – Hű, az nagy
Nem tudom precízen meghúzni a határt, de talán anélkül is megkönnyíthetem a tájékozódás. Egy hónapja vergődök azon, hogy több szempontból elválasszam a különböző diszciplínák gondolkodóit. Tesla laboratóriuma másként nézet ki, mint
Ma divat a dolgozatokat (cikkek, disszertációk) visszaadni kisebb vagy nagyobb javításokra. Másként van: az alkotások javíthatatlanok. Ha a belső konzisztenciája (K. Popper, 1997: 38) elfogadható, akkor vagy tetszik a „kiadónak”