Kevés olyan hely(zet) van, ahol bármit megtelhetsz, minden kacifántos és körmönfont fogalmazás nélkül. Ahol úgy tűnik, hogy bármit megtelhetsz ott vagy a legóvatosabb, hogy minél tovább maradj úgy.
Akinek a tanára jó könyvet olvasott az olyan lesz mint akinek nem volt tanára. A legveszélyesebb a rossz tanár.
Van aki mást akar kérdezni van aki máskét akar választ kapni és van aki csak mást választ akar kapni a régi kérdésre.
Nem a főáramlat van ellenem, én sem vagyok a főáramlat ellen, de ebből nem következik, hogy ugyanazok az örömeink.
Mindegy, hogy Ady, vagy Gergő bácsi mögé bújunk, nem szökhetünk meg az előjáték lejátszásától.
A Vojvodina győzelme már régen nem volt téma. Folyt a sör és röpködtek a „betlik” (amikor egyet sem szabad ütni) és a szabadon élvezkedők kezdték kibontani a második doboz cigarettát.
A műveletlen, nyers emberi gondolkodás gyakran józan és logikus. A kiművelt ugyanúgy józan és logikus, de ott gazdagabb a jókor jól használt szókincs. Ott ahol félbe maradt a kiművelés óriási a zűrzavar, hiszen a kimaradt a fogalomvilág – megszületett a fogalmazásképtelen.
„Őt is valahol unja valaki” – szokta mondani Gergőbácsi amikor valakinek valaki meghódíthatatlannak tűnik. Nehéz erről nemtelenül írni, de úgy illik, hiszen Gergőbácsi a jelenséget nőkre és férfiakra is vonatkoztatja.
Herbert Simon és Allen Newell egy korszakalkotó írásukat azzal kezdték, hogy: „Amikor a bűvész előhúzza a nyulat a kalapból, akkor a néző tudja élvezni a csodát. Az érthetetlenre/megmagyarázhatatlanra kereshet magyarázatot vagy nem”. Ma egy ilyen zseniális cikk azonnal le lenne söpörve a folyóirat főszerkesztőjének asztaláról. Nos, erről ír Kuhn. Korunk két korszakváltó tudást lebutítottam? NEM! Nép-szerűsítettem? NEM! Étheti a buta? NEM!
Útmenti kőoszlop ott ahol nincs út? Tehetünk-e mérföldköveket egy szerelmi kapcsolat útjára, vagy egy alkotás megszületésére?