„Kell, hogy maradjunk néhányan, akik a látóhatár fürkészésére tanítják az embereket, erre tökéletesítik az eszközeiket is, nem pedig arra, hogy egyre közelebbről szemléljék a végtelenül parányit.” (Selye)
Most sem tudom, hogy jobb-e azoknak a tudásoknak, amelyek nép-szerűsödtek.
Talán nem a legjobb szó a csempészés. Nem adómentesen, hanem suttyomban a „fű alatt” akarok valamit valahova eljuttatni. A csempészek mindig veszélyes utakon járnak. (én is a kötéltáncos karikatúrámat terjesztem
Senkire sem erőszakolom, hogy éljenek a városban. Azt viszont igen, hogy gondolkodjanak el: nem csak a szín-háztól, kávé-háztól nyilvános-háztól messze, virágos és/vagy zöldség-gyümölcsös kerttel, háziállatokkal van élet. Az egyik nem jobb a másiknál. Az egyiket vagy másikat legendák által cipeljük magunkkal.
Bánt is meg nem is a lelkiismeret. A két szerző tűrhető ott ahol van. Nekem és nekik is fáj ha belepiszkálok a sorsukba. Csinálják ezt a nevetségessé torzult adok-kapok játszmát azok akik hajlamosak rá.
Csehov gyakran szembeszállt a rendezőkkel. Ragaszkodott ahhoz, hogy drámái maradjanak komédiák és ne együttérzést vagy szánalmat, hanem nevetést váltson ki a nézőkből.
Nagyon nehéz elvonatkoztatni attól, hogy az 1 kg savanyú káposzta + 0.5 kg darálthús + 20 dkg szalonna+ 20 dkg kolbász = 1,90 dkg töltöttkáposzta.
„Én is imádtam Baracskai Zoltán előadásait!! Élmény volt mindegyik! ” Talán ez többet mond rólam mint a jókor jó helyre begyömöszölt cikk. A kérdés marad: mit akarsz tudni rólam? Azt amit tudsz vagy azt amit nem.
„Van egy öreg orvos haverom, azt mondja: Tudod, Géza, az a fontos, hogy egészség legyen… meg beteg.” (Hofi) A kortárs gondolkodó-palántáknak fontos hogy írása legyen… meg olvasás.
Ebédnél kollégám felhozta az Omega egyik nótáját, amely úgy kezdődik, hogy: Egy negyvenéves könyvelőnek. Szörnyű álma volt. A könyvelő munkája legalább olyan messze állt tőlünk, mint a negyven évesnek lenni.