
fogalmazásgátló
Itt és most megfogalmazhatatlannak tűnik egy legenda a négy pofonról. Gondoltam, hogy írás közben elmúlik a fogalmazásgátló hatása, de még tart.

Itt és most megfogalmazhatatlannak tűnik egy legenda a négy pofonról. Gondoltam, hogy írás közben elmúlik a fogalmazásgátló hatása, de még tart.

„Az ÖREG Gyerek voltam, egész picike, mikor idejöttünk. Akkor még élt a Juli. Nem soká. Aztán itt maradtunk. A SZÖKEVÉNY miért, Az ÖREG Mert itt maradtunk.” (Szabó Lörinc)

Már néhány hete azon spekulálok, hogy engem is megfertőzött a Causalitys. El akarom hárítani szenvedésem egyetlen okát?

úgy tűnik, hogy a szolgahabitusú Homo-adulatorius egy különös belépési és bennmaradási adót fizet.

mindenki ugyanazt látta és hallotta de mégsem láthatta és hallhatta ugyanazt

Majd nemsokára a reggeli kávé mellet elmesélem néhány embernek. Aki nem lesz ott ma reggel nyolckor velem, azoknak legépelem. A legépelem egy randa szó a félműveltség korában. Pötyögtetem a(z) (sz)ámítógép billentyűit.

A kártyavárépítésnek is van világbajnoka. A világbajnok abban különbözik az amatőrtől, hogy az ő kártyavára nagyobb és talán tovább bírja állva.

Kilencvenháromban fél órát tudtam kosarazni az öregfiúkkal. ma a labdáért sem tudok lehajolni.

Elképzelhető, de még ebben az egyenjogúság-teljes világban sem tudom, elképzeli, hogy van olyan zene- vagy balett-iskola, amelynek a szitáján, de még a rostáján is nem akadtam volna fenn.

Főnök igenis kell. Elképzelhetetlen, hogy a kastélyban van egy tucat Jean, és ők majd „mitingelnek”. Akkor is a végén vagy valaki eljátssza a főnök szerepét, vagy szavazás lesz.