Híres ember, avagy a lokális terjedése
2025.08.06.
Fél évszázaddal ezelőtt úgy terjedtek az említett nevek, hogy egykori diákjaik meghívták őket vendégségbe.
Fél évszázaddal ezelőtt úgy terjedtek az említett nevek, hogy egykori diákjaik meghívták őket vendégségbe.
„A munkátlanság a művészet legfelső foka. A nagy költészet nem csupán azt állítja, amit mond, hanem egyben a mondás tényét is a mondás lehetősége és lehetetlensége”. (Giorgio Agamben)
A hír az amit titkolni szeretnének, minden más hirdetés (Csermely Ákos) Végre egy definícó ami megfelel a definíció szabályának. Nekem a hirdetések kimondottan ártanak. Azon spekulálok, hogy kellenek-e nekem más
„Semmi sem ijesztőbb, mint az ex-szépség által szemlélni a körülötted lévő világot.” Ha ezt megtapasztaltad, vagy elhiszed az irodalmi Nobel díjasnak, akkor már nem sok értelme van annak, hogy én
Ég a napmelegtől a kopár szik sarja, Tikkadt remetenyájak böngészgetnek rajta… Tovább is stimmel, de nincs bátorságom a Toldit átírni. Valahonnan szembejött „Az írástudók árulása” levelezgetés. Túlzás lenne azt mondani,
„A könyveknek van sorsa” (Terentius Maurus Carmen), tudniillik nem mindegy, hogy mikor mit hozunk ki belőlük. Az asztalomra került Badiou, Pirsig, Taleb, Iwia és a Harward iskolának egy régi tankönyve.
A mérhető mérésére nem kell bizottság, elegendő egy „colostok”. A mérhetetelent lehetetlen mérni, tehát od sem kell bizottág.
Leheltelen vitatkozni azzal, aki a múlt bemutatására a nagy nyelvi modell használatát betiltaná. Ennél csak az a veszélyesebb, aki korlátozná.
a belépési-áldozatot követelő és a belépési-áldozatot fizető ha együttműködnek, akkor mindketten (néha) megkaparinthatnak egy-egy szarvast