Valamikor a múlt században a cirkuszok hirdették különlegességeiket világszám néven. Ma már sokféle cirkusz van. A tehetségkutatók (Britain's Got Talent német verziója) ránk zúdítják a legváratlanabb világszámokat:  „A tudományban csakúgy, mint

…. kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni”, akkor nem leszek olyan felejthetlen mint Salamon Béla. Inkább felejthetetlenül unalmas leszek, hiszen senkit sem érdekel az ami éngem nyaggaszt. Az

Tinivel pletykálgatunk Limiről, akit jó lenne elfelejteni. Nem az a baj Limivel, hogy  nem követi az én céltalanságomat. A baj az, hogy a cipő amelyet nyal téves lábon van, tehát

… a szegénységtől, az unalomtól és a bűntől. (Voltaier) Elmondtam az első négy leckét a tizenegyből. Most jön a szeminárium. Láttam, hogy írodalomból (nagy képek látásából) gyengélkednek. Irodalommal kezdem, de

Nézed, hogy a tehetségtelen és lusta is befejezi az iskolát. Nézed a tanárt aki nem tanul és nem tanít, és (kemény kritikával) átengedi a hasonszőrűt. Jobb nem belepofázni. Inkább meg

Se Góg sem Magóg, hanem Amerikából visszavándorolt dédunokája vagyok. Genetikailag is és kulturálisan is.Itt és most csak a második kapcsolódásom, vagyis a visszavándorolt értékrend érdekes. „Szabad- e Dévénynél betörnöm Új időknek

Az a régi mindenkinek megvan: – Embert küldtünk a holdra. – Mi meg embert küldünk a napra. – Te, buta vagy és nem tudod, hogy a napon túl meleg van.