Úgy jó, ahogy ott és akkor van. Valaki valamikor illik valahová. Nos, ezeket tudom tisztelni. Ebből következik az is, kiket nem tudok tisztelni. “Alig lehet nagyobb hibát elkövetni, mintha valaki
Mi van? Semmi. Tehát van semmi? Nem, a semmi az nincsen.
Vannak az ember-ember kapcsolatban szabályok, amelyek gyakran ugyanúgy működnek a múltban, jelenben és jövőben, csak nem tudjuk előre, hogy melyikek azok. Nem vagyunk mindig ugyanaz a golyó, amelyet ugyanarról a
I relate to learning the same way Gogol’s protagonist in The Overcoat does: “You might still find patches here and there—some scraps remain,” said Petrovich, “but sewing them on is
Műkedvelők, akik tudományt prédikálnak és nemhogy nem olvasták, hanem nem is tudják, hogy létezett Kuhn. Ők se a tudományt értők, sem a nem értők táboránál nem fogják kivívni a tiszteletet.
A számítógép mind gyorsabban tudott számolni. Minket viszont az érdekelt, hogy mi az, amit villámgyorsan ki-, vagy meg kell számolni.
Az analógia elsősorban megfelelést, egymásba esést, összefüggést jelent, de olyan összefüggést, amely a természet fölé utal és a közös eredet felé mutat. A szó és a kard között analógia van; ahogy analógia van a szög és a hűség, a vörös szín és a szeretet, a kéz és a béke között.” (Hamvas)
az egyetemre sokkal nehezebb bekerülni, mint diplomával kikerülni.
Megtervezni a jövőt? Inkább elképzelni, de akkor a görög filozófiánál, vagy Gergő bácsi bölcsességeinél illik kezdeni.
A kérdés nem az, hogy akarja-e, hanem az, hogy akarhatja-e valaki tudni azt, amit nem tud.