Tegnap délután a tudóskávézóban tudós kollegámmal tudóskodtunk. – Egyezek is veled meg nem is –mondta kollegám. A vita onnan indult, hogy mikor kell a doktorandusznak lenyomni a torkán a „kutatási
Mint már annyiszor, tegnap is, a vonaton együtt utaztam diákjaimmal Kolozsvárról. Ilyenkor sok mindenről esik szó, de legtöbb a hétvégi előadásaimról. – Nagyon fárasztó voltál pénteken – panaszkodott egyik diákom.
Juj, de jó!/Hull a hó! /Repül már a / Hógolyó. /Messze száll, /Meg sem áll, /Míg egy orra,/ /Rátalál. /Aki sír, /Annak fáj, /Megfoglak,/Szaladjál. (Drégely László) Keresem, hogy ki
Konferenciákra szeretek járni, hiszen az egy „lenyomata” a pillanatnyi helyzetnek. Vizsgálható, hogy mi a „napi téma”, vagyis látod, hogy mi érdekli kollégáidat az Óperencián innen és túl. Olyan, mint a
Különösen szerencsések voltak azok, akik nemcsak futólag találkoztak Polányival, hanem mellette dolgozhattak. Jómagam összesen egy ebédnyi id?t tölthettem vele 1969-ben,4 amikor a Texasi Egyetem Fizikai Intézetében voltam vendégkutató és Polányi
Azon spekulálok, hogy lehet-e lényegtelen, egy klasszifikációban („És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak…”), hogy valaki az utca páros vagy páratlan számú oldalán
Kollegámmal, akivel már sok órát töltöttem kávéházban, tegnap sokat beszéltünk a kortárs doktori disszertációkról. Mindketten elfogadjuk, hogy ma másként van, mint néhány évtizeddel ezelőtt, amikor mi voltunk a tevék, akik
Sokszáz oldal szövegből kiválasztottak egy tucatnyit, és „csak ezt érdemes elolvasnod” megjegyzéssel tolták elém kollegáim. Az ajánlott szöveg harmadik oldalán ezt találtam: „inter- and transdisciplinary approaches” Lefordítom: egyél lekvároskenyeret és
„A főnököm úgy berágott! Dühében eldöntötte, hogy nem fizeti ki az elvégzett munkát.” – meséli kollegám. Én meg úgy berágtam, hogy meghívtam az áldozatot egy kupica pálinkára, és kivettem a