– Írjál magadról valamit, de ne legyen olyan undorító „amerikai szívi” – kérte kollégám. Hát itt, van, remélem nem lett túl trendi. Fél évszázaddal ezelőtt, imádtam egy kisvárosi korzót. Ott minden fontos
Ülök a Sétányon és olvasgatom diákjaim történeteit, amit a hétfői műhelyre készítettek. Egy anyuka cibálja kisfiát. – Ahelyett, hogy élveznéd, csak itt nyafogsz – mondja anyuka kisfiának. Nos, a kisfiú
Csehov, Krlezsa, Jókai és Mann is írtak a családról. Talán nem jut eszébe senkinek, hogy összemérje ezeket. Mindegyik másként jó. A gondolkodók gondolatai is másként jók. kiss33jános és nagy44béla viszont
Haverom mutatott egy konferenciát. Benne volt az okos város műhelymunka is. Bementünk a terembe. – Biztos, hogy jó terembe ültünk be – kérdeztem haveromat öt perc után. Fél óra múlva
Milyen coach kell? Erre két válaszom van. Ha kiégtél, akkor egy társalkodónő, aki kimondja, amit magadnak sem mertél kimondani. “Hát annyi már igaz, én botrányt látok ebben, Hogy nálunk urat
Tegnap ott és azon spekuláltam. Holnap itt spekuláltam. Az asztalosok elégetik a szemetet (Fallas), Minden nap 14 órakor durrogtatnak. A nagy felhajtás március 19-lesz. Jó szokás a szemet elégetni. A
„Ó, hol van az én múltam, mikor még fiatal voltam, vidám és tehetséges? Mikor nemesen gondolkoztam és álmodoztam, a jelent, a jövendőt a remény világította meg. Miért van az, hogy
Az a régi megvan? A fiatalember elmegy az orvoshoz. – Doktor úr segítsen. Elindul egy kegyetlen fájdalom a nyakamból, átfut a gerincemen és a [email protected] landol. Kibírhatatlan. – Ismerős betegség.
Tegnap jön a levél, hogy mutatkozzak be százötven szóval. Beleférek száznegyvenhárom szóba. Két balkáni városban megtanultam, hogy a villamos után nem kell szaladni. Az iskolákban megtanultam, – mindkét végéről –
A hetvenes és nyolcvanas években megtanultam, hogy Bécsben, Baselban, Frankfurtban veszélyes valamelyik szláv nyelven káromkodni a kocsmákban és szállodákban. Az idén megtapasztaltam Bristolban, Londonban és Madridban, hogy magyarul sem szabad.