Tegnap egy doktoranduszom kérdezi, hogy használom-e a LLM segítségét. Persze, hogy használom. Ma következő választ kaptam: Terry Winograd a Shrdlu nevű korai mesterséges intelligencia projektje kudarcát követően kezdett mélyebben érdeklődni
A számítógép mind gyorsabban tudott számolni. Minket viszont az érdekelt, hogy mi az, amit villámgyorsan ki-, vagy meg kell számolni.
A negyedórányi szerepléseim után a közönségnek nem kell megtanulni semmit hiszen, nincs vizsga. Aki akarja, spekulál rajta, aki nem az spekulál másról, vagy nem spekulál semmiről.
Egyetlen dolog változott a negyven évvel ezelőtti állapothoz képest: A felhasználó. Egy bazi-nagy kampány után mindenkinek elérhetővé vált valamilyen „játék”, amely mögött valami van a MI-ból.
Adatokból akkor lehetne képet kihozni, ha az adatgyűjtés képekkel indul el. Amíg az nem történik meg, amig csak belapátolják az adatokat, addig nem fog menni, a művészmunka – képalkotás.
A „programozásra orientált világban” könnyű az mondani, hogy az öt kisebb a hétnél – ott senkit sem érdekel, hogy mi az öt.
Gergő és Áron pipázgatnak. – Kendnek van másik gatyája – kérdezi Gergő. – Van – válaszolja negyedóra múlva Áron. – Akkó’ ez hagy égjen! – válaszolja negyed óra múlva Gergő.
Eugéniusz bácsi vett egy S-Model Tesla autót, felugrott a bakra, kieresztette bakos ostorát, nagyot rittyentett, és az autó máris száguldott.
„Kell, hogy maradjunk néhányan, akik a látóhatár fürkészésére tanítják az embereket, erre tökéletesítik az eszközeiket is, nem pedig arra, hogy egyre közelebbről szemléljék a végtelenül parányit.” (Selye)
Aki nem emlékszik saját születésnapjának dátumára az nagyon buta. Aki nem tudja, hogy ki írta a Háború és béke regényt az csak simán buta. Ilyen egyszerűek az iskolák elvárásai. De