„Nincs már időm arra, hogy a középszerrel bíbelődjek. Nem akarok olyan meetingekre járni, ahol lángra lobbant egók masíroznak. Felzaklatnak az irigykedők, akik éppen azokat próbálják meg tönkretenni, akiket a legjobban csodálnak, amikor megkívánják a helyüket, a talentumukat és a szerencséjüket… emberi lények közelében élnék inkább” – írja Mário de Andrade a brazil költő.
Megnyugtat, hogy valahol messze, korban és térben is… Megnyugtat, hogy rengeteg időm marad a kávéházi beszélgetésekre azokkal akik velem akarnak beszélgetni. Megnyugtat, hogy itt és most is vannak „kávéházba járó lények”.

Mesterséges szakértő

A szakértőnek nem árt a kávéház, de nem az egyetlen hely. Ebben a hibrid világban a lényeg, annyit tudni, hogy mikor váltunk természetes és mikor mesterséges szakértőre. A legkevesebben gondolnak arra a kérdésre, hogy a mesterséges szakértő dönt arról, hogy meghozza a döntést vagy átadja a természetes szakértőnek, vagy mindez marad a természetes szakértőnek a fölségterülete.