Harminc évvel ezelőtt a Kvarner szálloda dugig megtelt Kristály termében az innovátorok konferenciáján voltam „felszopató” (keynote speaker). Nem dicsekedhetem a sikerrel.
A vacsoránál volt a díjkiosztó. Az év innovátora az lett, aki feltalált egy szerszámot, ami két hengerből áll és ezzel jobban ki lehetet préselni a fogkrémet a tubusból. Nehezen értették, hogy ez is innováció, de talán mégsem ezért kellene díjat adni.
A napokban megkérdeztem diákjaimtól, hogy innováció-e, amikor kirúgnak néhány száz embert. Nehezen értették, hogy az, de talán mégsem ezért kellene díjat adni.
A hetvenes évek végén a Hannover Messe ipari kiállításról és a nyolcvanas évek közepétől a CeBIT-ről visszaérkezőket hidegen hagyta a szépség élménye. Ma azt kellene elfogadni innovációnak, aminek, megvan a szépségélménye. És azt, aminek ki van találva az utósimogatása is. Magyarán a második nóvum, hogy mit kezdünk az elsővel, ha tényleg csábítja a vevőket.
