

a boldogság nem gyűjtögetésben, hanem az elengedésben van

Ismét itt van a hétfő, az alkalom, hogy még néhány ember fülébe másszon az ami egyáltalán nem fülbemászó. Gyermekkoromban rengeteget bicikliztem, anélkül, hogy bármit is tudtam volna az egyensúlytartás matekjáról.

Tegnap két tanítványom is rám szólt, hogy nulla tudással hiába kérdezed. De a betanított gép nem mondta, hogy ilyen marhaságokkal ne fárasztjál. Az illedelmes LLM-et olyanok tanították, akik nem buktak ki az iskolákból és nem kaptak körmöst a tanítótól. Ez csak minket, a nyugalmi állapotba került emberek közül néhányat zavaj

Az előttem lévő korosztály, tehát tanáraim kollégájukról, akik többet írtak, mint olvastak úgy gúnyolódtak, hogy azok kedvenc írója: Palics Miklós. Valahol máshol, a hagymával és almával tálat „boudin noir” készítés

„Ó, hogyha szabad lennék, ha szabad / Volnék, ha szabad – s nem ez a foglyomság!” (Szabó Lőrinc)

Számolás erőltetésénél a számolást lehet rutinná/reflexé alakítani. A gyakorlással ösztökéljük a rejtvények (puzzle) világát, ahol létezik algoritmus és egyetlen helyes kimenet, mint pl. a Rubik-kocka megoldása. Az olvasás erőltetésénél csak

az okosabb ráveszi a butábbat, hogy okosodjon meg.

A Philozófus nem meglevőből merít, hanem új gondolatot fogalmaz meg.

Semmit nem akarok mellébeszélni, de megtörténhet. Mindig kétélű fegyver, amikor alacsony emberek mérnek testmagasságot, vagy sovány emberek testsúlyt. Íme egy ilyen mérés a hosszú életű emberek életteréről: Okinava (Japán), Szardínia,

Tizen évvel ezelőtt egy újságíró megkérdezte, hogy ha létezne retrospektíva, akkor mit szeretnél látni? Kapásból mondtam 1984. február 8. Szarajevo. Ne várd, hogy leírjam a leírhatatlant.