Talán mégsem plagizált hiszen mást látott, mint Leifr Eiríksson. Csak egy nyavalya van: én is mást látok amikor átrepülök. Megbuknék a plagializáláson, ha leírnám azt amit látok? És mit látott
Harmincnégy évvel ezelőtt láttam kosárlabda bajnokcsapatot élőben. A hétvégén ismét. Minden más most mint akkor. Akkor is és most is tanítottam. A tanításban semmi sem más: négy százaléka a diákoknak
„… aktatáskás ősemberek vagyunk, és alig várjuk, hogy egy bölcs ember történeteket meséljen nekünk.” (Pink) Nos, erre lehet mondani: talán igen talán nem. A kilencvenes évek elején Balatonkenesén a közönségszavazatokban
Be tudod illeszteni „p”-fogalmat a „T”-fogalmi keretbe – kérdezi kollégám, Igen, de nem tudom, hogy két hét vagy négy év munkát kell beletennem – válaszoltam. Vannak munkák, amit nehéz bevállalni, hiszen
Ezen a konferencián is, mint az eddig látott sok százon, nyüzsögtek az emberek. Kerestek valakit. Mindenki talált valakit. Bámészkodtam, beszélgettem, aludtam rá egyet, és összeállt egy kép. Itt vannak a
Ezzel kezdem ma reggel a mesémet: Tegnap boldog volt százezer anyuka, hiszen legszebb és legokosabb kislánya vagy kisfia a matek érettségi vizsgán ki tudta számolni a vonat átlag sebességet. Biztos
„Jobb szeretem, ha az emberek azt kérdezik, miért nincs szobra Catónak, mint, ha azt kérdezik, miért van?” (T. L. Masson) kis33jános szobránál jártam. Ha müvész lennék, talán fönix fejet adnék
Régi mániám keresni azt az eljárás, amivel kiszűrhető a szemét a világhálóról. Most viszont azon spekulálok, hogy miként tudunk rábukkanni a tűre a szalmakazalban. Van egy divatos fogalom, amire a
Látom jó dolgokat csinálsz, nemsokára sok ellenséged lesz – mondta mesterem, harmincnyolc évvel ezelőtt. Huszonnyolc és tizennyolc évvel ezelőtt én is ezt mondtam akkori inasaimnak. Tegnap ismét mondhattam. Két serdülő
Olvastam, hogy egy tizennyolc perces előadásba kétszáz órát kell beleteni, és akkor a bemutatódón negyven szó lesz. Nem tettem bele. Kétszer annyi szó van rajta.