A „kit és mire ihlethet az iker-va?ros” című bejegyzéseben, több mint egy évtizeddel ezelőtt írtam: Sokat bóklásztam én is a Twin-city utcáin és üvegfolyosóin, de nem emlékszem az üres esőkabát
Pici az esély, hogy megtudjam mit gondol a diákom, aki sosem látott. Akinek hetente néhány perc hang vagyok. Én annyit sem tudok róla, mint ő rólam. Semmi közünk egymáshoz. Valamikor
Nézem a világbajnokságot és látom, hogy semmi sem változik. Nem korunk szimbólumára, az üres lelátókra gondolok. Azon spekulálok, hogy gyermekkoromban látott másodosztályú kapusok és a mostani világbajnokságon szereplő kapusok sorsa
Az edzők tudják, hogy azzal is érdemes dolgozni aki 188 cm ugrik, de benne van a 199 is, de több nincs és soha nem is lehet. Ismertem néhány kiváló másodosztályú
Hároméves faim hazudott amikor megkérdezték tőle, hogy mit csinál apád. – Mi volt a gond? – Hogy mondjam meg, hogy te olvasol és arról a városi kávéházban beszélgetsz? Kétségtelen, hogy
Aki nem emlékszik saját születésnapjának dátumára az nagyon buta. Aki nem tudja, hogy ki írta a Háború és béke regényt az csak simán buta. Ilyen egyszerűek az iskolák elvárásai. De
Tini huszonhárom év után egyik egyetemről átment a másikra. Kérdezi, hogy honnan az emberekben a zaklatási kedv amikor valaki el akarja hagyni a nyájat. Ha mindenki ugyanazt csinálja akkor az
Spekulálok, hogy mi lenne, ha Nikola Tesla és Anton Csehov ma megpályáznának egy tanári munkát valamelyik egyetemen. Túlzás, hogy spekulálok, hiszen pofonegyszerű: nem lehetnének tanárok.A spekulálás gyorsan irányt vált és
Mindig és most is erősen kételkedem az ilyen mérésekben Most nem is az eredmény, hanem a fogalom érdekel. Albert Bandura megalkotta a „social learning” fogalmat. Nem találtam épkézláb fordítást, és
A jelenségekről már sokat írtam, de lepattantam a kiadókról. Jó látni, hogy valaki publikálni is tudja: „1971-ben a 7-8 éves brit gyermekek 80% még önállóan járt iskolába. Napjainkban csupán 10%-a…