
emlékek
Ha egy férfi igazán unalmas akar lenni, akkor a sorkatonaságról beszél! – „Mindenki megszívta, de én megúsztam”. Vagy nem vagyok férfi, vagy nem ugyanarra emlékszünk. Arra a hagyományra emlékszem, hogy

Ha egy férfi igazán unalmas akar lenni, akkor a sorkatonaságról beszél! – „Mindenki megszívta, de én megúsztam”. Vagy nem vagyok férfi, vagy nem ugyanarra emlékszünk. Arra a hagyományra emlékszem, hogy

Fél évvel ezelőtt írtam egy bejegyzést a nyugdíjas-üzemmódról. Most, kéthétnyi tapasztalat után, egy picit kiszínezném. Tegnap is egy szerződéselőkészítőnek vastagon aláhúztam: nem vagyok nyugdíjas. Nem tudom milyen nyugdíjasnak lenni, de

Bocsánat!!! Nem volt elég időm (mindössze harmincegy év) és kénytelen vagyok hosszú szöveget írni. Majd egyszer lesz belőle egy metafora. A butmiri és a ferihegyi ablakokból néhányszázszor néztem a világot.

Bekészítettem az új eszközt (mikrofon a központban az asztalon), csak nehogy úgy járjak mint a szerető aki az eszközre összpontosít. Mondhatom a mondanivalómat. Tegnap jött egy ötlet Kolozsvárról, hogy mondjak

Régi bölcsesség: nem kell tudni tojást tojni ahhoz, hogy megérezd büdös-e. Nos, igy van a dolgozatokkal és a könyvekkel is. A minőség metafizikájáról Pirsig írt A motorkerékpár… és a Lila

Tavaly összel egyszer elmondtam a semmibe (üres teremben) a tizenegy leckét. Most csinálok belőle hatot és szintén elmondom a semmibe, de másként (üres stúdióban). Tizenegy sokszor megrágott könyv és félévszázad

Készülök a hangos PPT-re. A harmadik lecke harmadik képe: Portói bort Portóban Tokaji bort Tokajban akarok inni. Még soha senki sem értette a glokális leckének ezt a részét. Én értettem

Reggel, délben, és este, egy XI. kerületi pályán „mászkálok” öregesen. Reggel senki. Délben kisiskolások. Este azok akik megpróbálnak fogyasztani. Nos, ez a második csoport az újdonság. Nevelik a testüket távol

Külföldön élőkkel rengeteg Skype konzultációm volt. Ma reggel semmi újdonság. Ez se így van, hiszen a tartalom új, és főleg a „nuszáj” az új. Jobb lett volna mind ezt valamelyik

Sosem értettem, hogy egyetemi oktatónak mire jó az „office”. Akármilyen szűkös lakást béreltem mindig volt egy íróasztal. Az „asztal” amin megírtam, amit megírtam, mindig valamelyik Grand Hotleban, vagy az egyetem