Százezernyi ránézés egyperceseimre (blog bejegyzéseimre) mutatja a statisztika. Ennyi figyelmet kaptam. Tizenhárom éve írogatok blogbejegyzést. . Beleuntam, mint mindenbe, ami túl sokáig tart. Valamit kellene csinálni. Van elképzelésem és kedvem
44-évvel ezlőtt reménykedtem, hogy a következő SZ-ben jobb lesz, mint az előző SZ-ben. Jó lenne most ismét 44-évvel később 4. hónap 4-én belépni a városba, amelyet huszonkilenc évvel ezelőtt 4.
Ha a sétám túlvisz a sokemeletes házakon, akkor földszintesek közé kerülök. Az egyiken egy megható táblát látok. A „sarki-fűszeres” közli, hogy nyugdíjba megy és megköszöni az embereknek, hogy nála vásároltak.
Mellé dobni szabad, de rosszul, rosszkor, rossz helyről dobni az tilos. Ezt csak a mester szintű edzők tudják. Ahhoz, hogy jól, jókor, jó helyről dobjál ellenfél is kell! Ha az
A felvilágosodás bukása után a csalódottak belekapaszkodtak a romantikába. A nagy dolgok megértését csak a művészet által vagyunk képesek megérteni. A megértést talán legegyszerűbben ábrázolja egy ceruzarajz. 1967-ben korosztályom énekelte:
Úgy tanítom, hogy aki hátra néz az seggel megy a jövőbe. Egyszer egy lektor átírta: tolat a jövőbe. Nem ugyanaz az üzenet, de mindegy. Szóval, most hogy besötétedet, én is
Bő félévszázaddal ezelőtt valódi kincs volt egy asztmás nagymami. Újbelgrádi, újzágrábbi, újszarajevói, újbudai és újpalotai lakásokat hozott egy orvosi igazolás. Tudom, ezek nem a te, hanem a szomszédok ősei, de
„Minden jó, ha a vége jó” – de ez nem elég jó mondás ide. Sokkal jobb a német: „Zucker kommt zuletzt” Évtizedek óta azon siránkozom, hogy a doktori iskolákból el
Olvasni, olvasni és olvasni. Utána vagy lesz mit írni és tanítani, vagy nem. Tudom, hogy azoknak fogok legkevésbé tetszni akik azt szajkózák, hogy sokat kell olvasni, hiszen gyorsan beugrik a
Ezek mind a Pissarro című könyvből vannak: „Az ebédlő tapétájában több művészet van, mint ebben a mázolmányban” „…voltak gazdag családok csemetéi, akik fekete bársonyzakóban és festősapkában feszítve jöttek festőművészt játszani
