Sosem értettem, hogy egyetemi oktatónak mire jó az „office”. Akármilyen szűkös lakást béreltem mindig volt egy íróasztal. Az „asztal” amin megírtam, amit megírtam, mindig valamelyik Grand Hotleban, vagy az egyetem
A napokban összevitatkoztunk Tinivel. Azt mondta, hogy a hajózás indította el a globalizációt. – Ha úgy lett volna akkor most a doktori iskolák felsőfokú portugál nyelvvel kínoznának. Két évtizeddel ezelőtt
A nyolcvanas évek végén diákjaim a La Fontaine csúfnevet adták nekem. Metaforáim, irodalmi hivatkozásaim és vicceim nagyon furcsa jelenség volt abban a korban, ahol már alig akadt néhány idősebb kollégám,
Többször megírtam és talán még többször elmondtam, hogy nem a kedvenc olvasmányom, hiszen nem értem. Mégis mivel annyi ember érti, akkor talán ez által fel tudom dobni mai világkép-mutogatásom „kimondatlan
Néhány perc az állomástól az Egyetemig elegendő, hogy minden lényegeset megtudjak. – Rengeteg embert kirúgnak a gyárból – panaszkodik a taxisofőr. Majdnem Nassim Taleb és a törékeny globalizáció ugrik ki
Ma délelőtt új diákokkal kezdtem ezt a félévet. Elkezdetem prédikálni, és nemsokára jött a meglepetés. Az egyik diák beszólt. … hogy ő kérdezne valamit. Mi van? Hol vagyunk? Nem idomításon
Néztem egy drámát, ami nem dráma. Senki sem játszott protagonista szerepet. Se az író sem a rendező nem tudtak megszülni egy karaktert, aki szerethető. Félek az ilyen „művészektől”! Akik megfélemlítenek
Sörözés mellett panaszkodik apuka: Képzeld el, a lányom lenyomott egy félévet a ranglista ötvenedik egyetemén, és egyetlen tantárgyat sem ismertek el a lista hétszázötvenedik egyetemén. Lehetetlen megmagyarázni, de megpróbálom. A
Huszonegy évig nem láttam Tinit munka közben. Büszkén nézem. Mindent tud, amit tudni kell. Ő is már ott tart, hogy nagyon ciki az utána következő előadónak, hiszen gyorsan kiderül, hogy
majd valamikor a helyükre kerülnek Olyan jó volt amikor a szabályok fogságában lehetet szidni a szabály alkotót. Reggel hat órakkor szólt a duda a bányában, gyárban és nyolc órakkor becsöngettek