Szeptemberben első előadásomon majd a bizalomról és bizalmatlanságról prédikálok. Akkor is arról prédikálnék, ha az utóbbi napokban nem domborodott volna ki néhányszor a túlszabályozás undorító valósága. Muszáj látni ezt a
Sok baja van az embernek amikor megöregszik. Minden más. A napokban ismét beleugrottam a TED előadások újragondolásába. Temérdek ismert előadásba belekukkantottam. Egy újat sem néztem végig. Különösen kiakadtam egy gyermek
A „programozásra orientált világban” könnyű az mondani, hogy az öt kisebb a hétnél – ott senkit sem érdekel, hogy mi az öt.
Gergő és Áron pipázgatnak. – Kendnek van másik gatyája – kérdezi Gergő. – Van – válaszolja negyedóra múlva Áron. – Akkó’ ez hagy égjen! – válaszolja negyed óra múlva Gergő.
Eljuttatják, vagy önkéntesen bandukol, vagy rohan a magányba az ember? Kell-e többet tudni? Jobb lenne-e tudni, hogy miként lehetet az embereket percek alatt rászoktatni a magányra?
Az egyetemeket ahol tanítottunk látjuk, de talán négy skatulyába rakhatjuk – de inkább kettőbe.
Néhány folyóirat a megjelenés előtt elküldi a befogadott cikkeket. Ma reggel találtam köztük egy cikket, amely elemezi a folyóiratpiaci eseményeket. Van bennne, egyszerű és kevésbé egyszerű statisztika, térkép és más
„Az én jachtomra vár a tenger,/Ezer sátor vár énreám,/Idegen nap, idegen balzsam,/Idegen mámor, új leány,/Mind énreám vár, énreám.”(Ady Endre). Amikor felhívnak a közvélemény kutatók általában válaszolok a tanulságos kérdésekre. Tegnap
Minden jámbor ember jóindulatúságának hízeleg, ha valaki megmutatja, hogy mindent megnézet a múltból. Ma ha valaki átlátható döntéseket akar hozni, akkor nem magyarázkodhat a látnokságával.
Sehogy sem tudja a balga kilapátoló megérteni hogy nem azok fogják a trónfosztást megcsinálni akiket ő kilapátolt hanem azok akiket maga mellé fogadott inasnak.