„Semmiképen sem kell siránkoznunk azon, hogy léteznek specifikusan emberi rejtélyek. Sőt kifejezeten hállásnak kell lennünk emiatt.” (Chomsky, 2018:99) A rejtvények megoldása más. Vegyük például a félelem rejtélyét. Tudom, hogy gyengébb
Van-e rá válasz? Itt nincs. Máshol jó kérdés sincs! Nem akarom tudni azt amit Chomsky sem tud. Azt meg pláne nem akarom tudni amit a tudálékosok tudnak arról, hogy „mi
Reménykedem, hogy a jövő hétvégén elindul egy kurzus. Reménykedem, hogy embereknek mondhatom. Úgy készülök ahogy szoktam. A gépben van a „tizenegy előadás a szervezetek vezetéséről” szöveg. Papíron van a bemutató.
Valahol az Óperencián innen, habár a túlra jobban illik, de mégis itt történt. Volt egy per, amelyben bepereltek egy kakakast. Nem szánnék rá egy bejegyzést, hogyha a kakas a fazékba
Kaptam egy üveg jó vörösbort. Most látom, hogy nincs vörösboros poharam. Sosem volt. Mindig a kávéházban és vendéglőben ittam. Nekik volt, az az ő kellékük. Ciki lenne üvegből inni. Kitöltöttem
„Nincs már időm arra, hogy a középszerrel bíbelődjek. Nem akarok olyan meetingekre járni, ahol lángra lobbant egók masíroznak. Felzaklatnak az irigykedők, akik éppen azokat próbálják meg tönkretenni, akiket a legjobban
A cirkusz és főleg a vándor cirkusz szokta hirdetni magát a „világszám” címkével. Van egy világszám: A „van másik”, amiben benne volt minden amit a cirkusz tud nyújtani. 1964-ben Charles
Karel Čapek száz évvel ezelőtti világképe a robotokról ugyanúgy nem érdekel, mint a ma rinyáló haszonlesőké. Az sem érdekel, hogy a természet nem rakott alánk kerekeket. „Me?g ha a terme?szet
A hetvenes évek végén vettem Olaszországban egy Balillát. Olyant fújtam, mint a FIBA bírók, de mégsem lettem az. Kevesen tuják, hogy mit jelentett negyven percet fújni egy gyenge minőségű sípot.
Több világhírű egyetemi polgár pályafutása végén kételkedett abban, amit tett. Paul Feyerabend, Időpocsékolás című önéletrajzában úgy vélte, hogy röpködése egyik világhírű egyetemtől a másikig és a filozofálgatás helyett inkább a
