Fél évszázaddal ezelőtt azzal kerestem a zsebpénzemet, hogy okos, de a számok világában ügyetlenkedő, gyerekeknek statisztika magánórát tartottam. Azóta nem kellett a statisztika. Valami, mégis rémlik a korreláció lényegéről. Az
Huszonkét kilométert kell gyalogolnia annak, aki az Ermitázs Múzeumot be akarja járni. Úgy saccolom, hogy ez egy hétig tart. Ha hozzáadom a bejutási időt akkor két hét. Hajlandó vagyok-e két
Balkáni összképemből csak Tirana hiányzott. Most az is megvan. Az első, amit látok az mindig a reptér-szálloda utazás. Ebből látszik, hogy az államot érdekli-e olyan dolog, ami a gazdag embereket
Ritkán jön össze a lényeg száznegyven karakterban. Talán az nem is a lényeg ami nem jön össze.
Talán mégsem plagizált hiszen mást látott, mint Leifr Eiríksson. Csak egy nyavalya van: én is mást látok amikor átrepülök. Megbuknék a plagializáláson, ha leírnám azt amit látok? És mit látott
Harmincnégy évvel ezelőtt láttam kosárlabda bajnokcsapatot élőben. A hétvégén ismét. Minden más most mint akkor. Akkor is és most is tanítottam. A tanításban semmi sem más: négy százaléka a diákoknak
„… aktatáskás ősemberek vagyunk, és alig várjuk, hogy egy bölcs ember történeteket meséljen nekünk.” (Pink) Nos, erre lehet mondani: talán igen talán nem. A kilencvenes évek elején Balatonkenesén a közönségszavazatokban
Be tudod illeszteni „p”-fogalmat a „T”-fogalmi keretbe – kérdezi kollégám, Igen, de nem tudom, hogy két hét vagy négy év munkát kell beletennem – válaszoltam. Vannak munkák, amit nehéz bevállalni, hiszen
Ezen a konferencián is, mint az eddig látott sok százon, nyüzsögtek az emberek. Kerestek valakit. Mindenki talált valakit. Bámészkodtam, beszélgettem, aludtam rá egyet, és összeállt egy kép. Itt vannak a
Ezzel kezdem ma reggel a mesémet: Tegnap boldog volt százezer anyuka, hiszen legszebb és legokosabb kislánya vagy kisfia a matek érettségi vizsgán ki tudta számolni a vonat átlag sebességet. Biztos
