Huszonkét kilométert kell gyalogolnia annak, aki az Ermitázs Múzeumot be akarja járni. Úgy saccolom, hogy ez egy hétig tart. Ha hozzáadom a bejutási időt akkor két hét.

Hajlandó vagyok-e két hetet beletenni? Talán igen talán nem. Jobban szeretjük a száz dolláros nyereményt, ha azt két részletben kapjuk meg, mintha egyben kapnánk. Ez csak a mesebeli homo-economicusnak mindegy. A megvizsgáltak mindössze tizenhét százaléka”racionális” és nekik mindegy. (Thaler). Van más is Azt a víkendházat, amelyben gyerekkorodat töltötted nem adod el több tíz millióért, de aki víkendházra vágyik azt sosem venné meg néhány millióért sem. Tehát mégsem vagyunk Ekonok, hanem inkább Humánok vagyunk. Az Ekon (homo-economicus) viselkedés nem alapulhat tényeken, hiszen az Ekon nem létezik A közgazdászok modelljei nem a valóságból, hanem a létező Ekon axiómából levezetve értelmezhetők. Kahneman (2013) is megmutatta, hogy lemondani valamiről fájdalmasabb, mint amekkora élvezetet nyújt megszerezni ugyanazt. Feladni valamilyen már elért dolgot, mindig nehezebb, mint lemondani valaminek a megszerzéséről. 

Mi történik annak az embernek a meta-tudásával aki két hetettölt egy múzeumban, vagy él egy Olimpiai játékot szervező városban? Átalakul-e meta-tudása a könyvelésről, za algoritmuskészítésről, vagy a cipővásárlásról annak aki két hetet tölt egy múzeumban? A konferencián szerdán bemutatjuk a meta-tudás elképzelésünket. Remélem nem csak olyan Ekonok lesznek, akik gyorsan megszabadulnak attól a víkendháztól, amit az öregek rátukmáltak.